A világ valóban csupa veszedelem, és sok a sötét hely; de sok minden akad, ami szép, s bár a szépség ma mindenütt szomorúsággal keveredik, attól a szép még csak szebb lesz.

Ha valaki elmegy, az azért van, mert jönni fog helyette valaki más.

A tragédia eszköz az élőknek, hogy bölcsességet nyerjenek, nem pedig vezérfonal, hogy aszerint éljenek.

A szenvedéstől megerősödik a lélek. A legerősebb jellemeket sebek borítják.

Valahogy csak lesz. Úgy még sohase volt, hogy valahogy ne lett volna...

Ne csüggedj, hisz ifjú vagy,
S minden elérhető,
Ha van benned bátorság,
Remény, s szeretni erő.

Aki megosztja baját, feledi búját.

Az, hogy fájdalmat érzünk, éppoly természetes, mint hogy levegőt veszünk.

Nincs olyan ember a világon, legyen bár férfi, nő, varázzsal bíró vagy varázstalan személy, aki élete során ne szenvedne el testi, mentális vagy érzelmi traumákat.

Legtöbbünk azért szeret, mert szüksége van erre, legtöbbünk azért vigasztal, mert szükségünk van a vigaszra.

Való igaz, hogy sötétben hamarabb rátalálunk a fényre, ezért ha nagy a bánatunk, a fény is közelebb van hozzánk.

Egy semmiségtől is megvigasztalódunk, mert egy semmiség is lesújt minket.

Ha romba dőlnek legszebb álmaid,
reményeid el ne hagyjanak,
Mert sokszor a romok fölött
a legszebb virágok nyílnak.

Nem kell feltétlenül valamiben a legjobbnak lennünk a világon. Legjobb csak egyvalaki lehet, és sokan vagyunk. Ráadásul lehet, hogy végül a legjobb sem azt fogja csinálni, amiben ő a legjobb a világon.

Árnyék nélkül nem vesszük észre a fényt.