A szeretet nélkül kimondott bírálat és őszinte kritika még akkor sem igaz, ha egyébként igaz.

A tájékozatlanok erőteljes nézetei - különösen a vallásos alapúak, amelyek valamiért különleges bánásmódban részesülnek - természetesen csak előítéletek, és nem helyesebbek, mint az én, a te vagy bárki más véleménye olyan témában, amihez nem értünk.

Véleményeink nem azért különböznek, mert egyikünk okosabb a másiknál, hanem mert különböző utakon jár az eszünk.

Azt gondolom, hogy minél inkább érett egy nemzet, annál kevésbé hangsúlyozza saját nagyságát, megvárja, hogy ezt mások mondják, ha akarják. Azt gondolom, nem kell hivalkodni. Nem azon múlik egy nemzet nagysága, hogy mit állít önmagáról, jobb, ha mások állítanak róla jót.

Ha valaki venné a fáradságot megvizsgálni, hogy a keresztény - vagy bármely vallási - moralitás mit követel, meglepődne, hogy 180 fokban ellentétes azzal, amit most normálisnak és követendőnek tartunk, és látná - függetlenül attól, hogy a keresztény vagy a kortárs moralitás a "helyes" -, hogy az előbbi miért irreleváns az utóbbi számára.

Ragaszkodom a saját, különbejáratú véleményemhez, ítéljék azt helyesnek vagy helytelennek, kövezzenek meg érte, nem érdekel. Nem azért, mert hős vagyok, inkább gyáva vagyok, csak azért kiabálok, mert félek a sötétben, és minél sötétebb van, annál hangosabban.

Nem lehet olyan kritikát írni, amiből hiányzik a kíváncsiság. Az rögtön kiderül, és akkor az már nem kritika.

Nem az a baj, ha a kritika szubjektív, nem is lehet más, hanem az, ha hiányzik a személyiség fedezete. A személyiség nem vonható ki a bírálatból, mindegy, hogy napi zsurnalisztáról vagy tudományos elméletek érvényesítőjéről van szó.

Jobban örülök egyetlen intelligens ember éles kritikájának, mint a tömegek gondolkodás nélküli elfogadásának.

A rögtönzés csak a lusták utolsó menedéke.

Nem az a fontos, hogy egy véleményen legyünk, hanem az, hogy egy színvonalon.

Kritikánk voltaképpen csak szemére veti másnak, hogy nincsenek meg azok az erényei, amelyekről azt véljük, hogy nekünk megvannak.

Ha szigorúbban ítélnénk meg barátainkat, nem látnánk őket annyira megvetendőnek, amikor ellenségünkké válnak.

Csak az igazság változik. Képzeletünk mindig ismétli önmagát.

Azok a férfiak, akik mindenben biztosak... nos, azok talán nem is férfiak.