Ha különleges ötletünk támad, csomagoljuk hagyományosabb célkitűzésbe! Így nem arra kérjük az embereket, hogy változtassák meg a véleményüket, hanem a már egyébként is meglévő értékeiken vagy gondolataikon keresztül szólíthatjuk meg őket.

Az eltérő vélemények akkor is hasznosak, ha tévesek, de csak akkor hatékonyak, ha hitelesek és következetesek.

Minden csak elszántság kérdése, még az is, hogy téveszméinket valósnak higgyük.

Senki sem kíváncsi arra, hogy a barátod szerint mennyire tökéletes vagy. Minden fiú tökéletesnek tartja a barátnőjét, vagy ha nem, akkor is azt hazudja.

A mi emberi életünk egy borzasztó vékony, töredező hártyán zajlik le, a mindenséget a miénknél sokkal nagyobb hatalmak mozgatják. Nem a múzeumok vagy Shakespeare alkotják az igazi erőket, hanem az emberi értékrendszerbe beilleszthetetlenül nagy energiák: a tavaszi újrakezdés, a mágneses viharok, olyan világok, melyeket a szobrászok sem tudnának megtervezni. Felesleges az emberi gőg: Shakespeare volt a legnagyobb a Földön, de a Marson már semmiféle formában nem létezik Shakespeare, és még hány távolabbi bolygó is kering az űrben.

Hagyd, hogy az embereknek saját véleménye legyen. Sőt, menj egy lépéssel tovább, és hagyd, hogy szeressék a véleményüket, mint ahogy te meg én is szeretjük a sajátunkat. De sose ringasd magad abba a hitbe, hogy szükséged van valakinek az áldására (vagy csupán a megértésére) ahhoz, hogy kreatív dolgokat alkoss. És ne felejtsd el - mások veled kapcsolatos véleménye nem a te dolgod.

Az emberek általában csak magukra gondolnak. Nincs idejük arra, hogy azon rágódjanak, te mit csinálsz vagy milyen jól csinálod, mert mindenkit teljesen lefoglal a saját személyes drámája. Lehet, hogy az emberek figyelme egy pillanatra feléd fordul (ha látványosan és nyilvánosan sikerre viszel valamit vagy felsülsz valamivel), de ez a figyelem nagyon gyorsan visszaterelődik oda, ahol mindig is volt - önmagukra. Habár elsőre talán szörnyen magányos elképzelésnek tűnik, hogy nem mi vagyunk az első számú napirendi pont mások számára, ugyanakkor felszabadító is.

A művészetben az a baj, hogy "pontozásos sportág", egy-egy teljesítmény vagy mutatvány értéke nem magában való, hanem az elbírálók ízlésétől függ.

Ha volt gyerekszobánk, megtanultuk, hogy ne bámészkodjunk, és ne tegyünk illetlen megjegyzéseket. De attól még van szemünk.

Mindig hasznos, ha az ember végiggondol különböző verziókat, mert ez segít több oldalról szemrevételezni egy történést, helyzetet. Így tudja az ember kialakítani, pontosítani a saját véleményét, reálisabban látni a szituációt, amelybe került.

A meglévő érzések folyamatosan befolyásolják a véleménynyilvánítást.

Az emberi gondolkodás ott fejlődik a leglátványosabban, ahol két eltérő gondolkodásmód kerül egymással kapcsolatba, amelyeknek gyökerei talán egészen különböző kultúrákból erednek, és amelyek különböző időben, vagy különböző kulturális közegben, esetleg teljesen eltérő vallási hagyományok között keletkeztek. Ennélfogva, ha e gondolkodásmódok találkoznak, azaz, ha legalább annyi közük van egymáshoz, hogy egy igazi kölcsönhatás jöhet létre közöttük, akkor reménykedhetünk, hogy annak új és érdeklődésre számot tartó fejlődés lesz az eredménye.

Az, hogy jelenségek bizonyos köréről különböző véleménnyel lehetünk, csak azt mutatja, hogy a tények még nem elégségesek egy tulajdonképpeni véleményalkotáshoz.

Akik azt hiszik, náladnál jobban tudnák csinálni, már jól elszúrták annak idején.

Vitassuk meg azt, amiben nem értünk egyet, méghozzá úgy, ahogy kultúremberekhez illik, érvekre érvekkel, tényekre tényekkel. A puszta elutasítás még soha nem vezetett értelmes eredményhez. Az okos viták azonban igen.