Mikor a természet megújhodik, megfiatalodik, felüdül, az emberben is új reményeknek, új óhajoknak kellene felbuzogni. Csakhogy az embert nehéz feltámasztani.

A természet kegyetlen tanító, és csak két osztályzatot ismer. Az egyik az élet, a másik a halál.

Nincs szebb dolog a világon, mint a holdfényben fürdő végtelen tenger és a némán ragyogó csillagokkal teleszórt mélységes égbolt.

A fák levelei tavasszal újra kihajtanak és ősszel újra lehullanak. A virágok újra kinyitnak és újra elhervadnak. Újra jön a tavasz, újra jön a nyár, újra jön ősz és újra jön tél. És te természetesen azt mondod erre, hogy nem is lehetne másként, mert így van ez jól. Miért vagy úgy kétségbeesve tehát, hogy újra elölről kell elkezdd az életedet?

Pihentessük meg a szemünket a leghétköznapibb természeti jelenségen, s az is tápot ad a csapongó képzeletnek.

A fa törzse mindig változatlan marad, de a lomb szeszélyesen burjánzik rajta.

A hó csak annyit jelent, hogy túl hideg van ahhoz, hogy eső essen.

Aki a természettől elszakad, az élhető életről mond le.

Egy sereg fotót kéne csinálnom. Rólatok, ahogy folydogáltok. A partról, ahogy marha szép. A szikláról, ahogy ott áll a hullámverésben és rezzenetlen. A virágokról, ahogy sokfélék. A hullámokról, ahogy riszálnak.

Jaj annak a növénynek, amelynek genetikai programja sehogy nem illik annak a földnek a földrajzi szélességéhez, amelybe elültették!

- Ha folyó lennék - jelentette ki -, nem szeretnék az Illinois, vagy valami ilyen folyó lenni. Én csak a Mississippi lennék.
- Miért? - kérdezte Andy kapitány.
- Mert az Illinois mindig ugyanaz. A Mississippi mindig más. Olyan, mint egy ember, akiről sohasem lehet tudni, hogy mit csinál legközelebb s éppen ez teszi érdekessé.

Igaz, ami igaz, a hó valamivel szárazabb, mint az eső.

A növények megtalálják a helyüket. Forróságban az egyik, kövek között. A másik félig hó alatt, dermesztő szelekben. Amelyiknek nem jár, az esőt sem kéri. Panasz nélkül tudják a rájuk szabott leckét. Igen. Ezen múlik talán minden. Felismerni a senki másra nem érvényes, az abszolút kiszabott, személyre szóló utasítást.

A felhő olyan,
mint egy felfújt hópehely.
Mint a borotvahab Apa arcán.
Mint egy hálóing a fregolin.
Mint egy ősz asszony hajmosás után.

Biztos lehetsz benne, hogy mindig lesz tavasz, s a folyó újra folyni fog, amikor felenged a fagy.