Futóösvények, friss levegő, némi víz és ennivaló, ép test - mi más kellhet még, hogy a földdel egynek érezzük magunkat?

Nem okos ember az, aki olyan fának nyesegeti ágait, melynek árnyékába húzódott.

Észre sem vesszük, hogy a kinyomtatott papír lesz a vesztünk.

Ki gondol a virággal, akit pünkösd havában, amikor ünnepre készülőben egész pompáját kinyitja a világnak, alattomos hóharmat csípi halálra?

Az óceán veszélyes és az ott dúló vihar rettenetes. De ez az akadály sem elegendő ok parton maradni.

Miután kimerítetted mindazt, amit az üzletből, a politikából, a mulatságokból és minden efféléből kaphattál - azt találod, hogy ezek egyikéből sem nyersz végső kielégülést és ezek mind mulandóak - mi marad hát? A természet.

Fáradt, kirojtosodott idegzetű, túlcivilizált emberek ezrei kezdik észrevenni, hogy a hegyekbe menni annyi, mint hazamenni; hogy a vadság szükségesség, és hogy a parkok és rezervátumok nem csupán mint a faanyag és öntöző folyók forrásai, de az élet forrásaként is fontosak.

A növények nedvei már zokognak a földben,
és holnap rettentőt kiált a tavasz.

Az eső nem nekünk való hanem a gyermekeknek
ha játék után elalusznak
látják álmukban amíg szenderegnek
az eső kis lábai merre futnak.

A természetet megtaláljuk és csakis azt találjuk meg a balsors napjaiban.

A szám csak egy a matematikai minőségek hatalmas sokaságából, amelyek segítenek megérteni és leírni a természetet. Soha nem fogjuk megérteni egy fa növekedését vagy a dűnéket a sivatagban, ha megpróbáljuk a természet szabadságát numerikus sémákra egyszerűsíteni.

A természet, a maga ravasz módján, egyszerű. Csakhogy éppen ezek az egyszerűségek nem mutatkoznak meg nekünk közvetlenül. Ehelyett a természet rejtvényeket hagy a matematikus-detektíveknek, hogy megfejtsék azokat.

A horizont ma ködökbe vesző,
s a nagy világ egyetlen
csöndes hómező.

A természet csupa veszély, és ha az ember rábízza magát a sodrására, az egyet jelent azzal, hogy feladta önmagát.

A sziklák leomlanak, a köveket kibányásszák, a folyók megváltoztatják medrüket, az erdőket pedig néha teljesen eltüntetik a favágók. De a hegyek, azok nem változtatgatják a helyüket és a formájukat. A Pireneusok most is pontosan ott van, és pontosan ugyanúgy néz ki, mint évszázadokkal ezelőtt.