Talán észrevétlenül elkölti az ember azt az isteni kincset, melyet végzete valamikor rábízott.

A sorsodat irányítanod kell, de nem szabad kattognod rajta. Rontani mindig fogsz, de az ember a hibáiból tanul.

Az emberek mindig keresik az okát az életükben történő rossz dolgoknak. Néha azonban nincs oka.

Úgy gondolom, a legtöbb ember, akit nagy veszteség, akit igazán hatalmas tragédia ér életében, keresztúthoz érkezik. Talán nem azonnal, de amikor a sokk elmúlik, akkor mindenképpen; lehet, hogy hónapokkal, lehet, hogy évekkel később. Ekkor a tapasztalataik hatására vagy többé válnak, mint amik addig voltak, vagy összemennek.

Kúnfajta, nagyszemű legény volt,
Kínzottja sok-sok méla vágynak,
Csordát őrzött és nekivágott
A híres magyar Hortobágynak.

A sors mindig megtanítja az embernek azt, amit tudnia kell, még ha addig nincs is tudatában annak, hogy szüksége volt a leckére, amíg az orra alá nem dugják.

A legjobb dolgok boldogtalan vagy kilátástalan időszakban születnek.

Menedék számtalan van, menekvés csak egy; esély a menekvésre viszont ismét csak annyi van, ahány menedék.

Az egyik ember cselekedete megváltoztathatja a másik sorsát. A hirtelen hozott döntések többet nyomnak a latban, mint az átgondolt cselekedetek. És csak akkor értjük meg tetteink valódi súlyát, amikor már késő.

A sors úgy rángatja az embereket, mintha marionettbábuk volnának. Ha úgy tartja kedve, külön utakra küldi az egymást keresőket. De talán azért, mert fontosabb feladat vár rájuk, mint hogy egymást megtalálják.

A szegény kutyának nincs télen menedéke: jégben, ólmos esőben kint kell lennie az udvarban, s bár az éjjel kétszer oly hosszú, mint nyáron, az eb nem hajthatja pihenőre a fejét s jóllehet a csontja kőként dermedt s a szemét a hó szilajon csapdossa, teljesítenie kell kötelességét és vigyáznia kell az élete árán is a házra, a bent lakó emberekre. Szegény és szomorú a magyar ember, szegény és szomorú a kutyája is.

Ne akarj farkasszemet nézni a sorsoddal, úgyis te pislogsz majd hamarabb!

A sorsnak gyakran pofátlanul szar a humora.

Egyetlen dologra nem vagy képes: mások helyett élni és teremteni, hiszen nem gondolkozhatsz az ő fejükkel. Ha megpróbálod rájuk erőltetni a saját véleményedet, hasonló helyzetet szabadítasz magadra. Hagyd, hogy mindenki a saját sorsának a kovácsa legyen.

A végzet ott körözött körülöttünk. Éreznem kellett volna, s akkor talán minden másként alakul.