A történetek nem érnek véget. Amíg csak élünk, folytatódnak. Az ember egyszerűen kénytelen folytatni a dolgait. Lapoznia kell, új fejezetet nyitni, megtudni, mi minden vár rá legközelebb, és őszintén remélni, hogy bármi is jön, nem lesz túl durva. Még ha odabent, a lelke mélyén tudja is, hogy nagy valószínűséggel az lesz.

Minden reggel újrakezdés, minden reggel új világ.

Természettől fogva szinte rejtve megvan bennünk minden, amire az életben szükségünk lesz, és mindez magától kifejlődhet.

Aki sosem kockáztat, annak nincs mit remélnie.

Csatorna szennyében gázolunk mi mind, ám van köztünk olyan, ki a csillagokba néz.

Meghalt mibennünk valami,
Most halt meg a Remény.

Életben kell maradni. Élni fog ő is, mint a patkányok a romok közt. De mégis élni. És ha az ember él, akkor még mindig történhetik valami.

A bánat - a mult
A semmibe hullt...

Most Vihar s Elmúlás borúl,
Jelenre, Múltra, konokul,
Jövőm ragyogjon énvelem,
Szép reménnyel neked s nekem.

S még valami, csodával határos: beteljesíthetjük álmainkat.

A valószínűtlenről való álmodozásra létezik egy szó, mégpedig az, hogy remény.

Kimondhatatlan jól van, ami van.
Minden tetőről látni a napot.

Engedd, hogy a kudarc
Rávilágítson a legfőbb
tanulságra:
Minden naplemente
Egy nagyon, nagyon fényes
És erőteljes napfelkelte kezdete.

A remény a sötétben születik, a makacs remény, hogyha megjelensz, és megpróbálsz helyesen cselekedni: a hajnal eljő. Vársz, figyelsz, dolgozol: nem adod fel.

A jövő azoké, akik hisznek álmaik szépségében.