Szép embertelenség. Csak egy kis darab
vékony ezüstrongy - valami szalag -
csüng keményen a bokor oldalán,
mert annyi mosoly, ölelés fönnakad
a világ ág-bogán.

Még az sem kizárt,
hogy a céltábla nyilad
útjába kerül.

Sokszor szeretsz olyat, aki nem is sejti érzelmeidet, és mégis oly` hű maradsz hozzá, mintha szerelmed viszonozva lenne.

- Vallj színt! rivallják.
- Szivárvány... suttogom.

Csak aki feladja, az veszít!

Az életben két erő segít: a felejtés és remény.

Amíg élsz, mindig van remény a jobb napokra és a jobb dolgokra. Ha egy emberre már semmi jó nem vár, az meg fog halni.

A világ általában olyan, mint egy kegyetlen sivatag, s ilyen szélsőséges körülmények között szinte lehetetlen virágokat találni.

Mikor jön el az én időm,
Hogy azt mondd,
Ha feléd megyek:

Bizony, valóra válhatnak a tündérmesék, ha elfogadjuk gyarlóságainkat, ha bátorsággal, erővel, állhatatossággal és fenntartás nélkül kitartunk mellettük, és talán ránk mosolyog a szerencse.

Töröld le könnyedet,
kisírt szemedben mosoly legyen és derű:
mindennap kezdődik valami,
valami nagyszerű, valami gyönyörű.

Behatároltak a két
pontok közé húzott
egyenesek.

Ahol pedig nő a veszély, közeledik a megmentő.

Amire valóban szükségünk van, az ránk fog találni.

Már rég megtanultam, hogy az élettel kéz a kézben jár a remény, a halál esetében pedig nincs semmi.