Van benned valami kislányos tisztaság, mégis egy érett, gyönyörű nő vagy. A tested akár egy istennőé, a csókod egy csábító asszonyé, a kiszámíthatatlanságod meg egy rossz gyereké, akitől idegbajt kapok.

Várlak csak várlak még hit sem kell ehhez
kitartásom is sikert feltételez
várlak és nem tudom mihez kezdek
ha megszépül arcom a tenyerednek.

Egyedül, távol a világtól,
a fűben fekszem,
semmi gondom, csak hiányzol
minden percben.

Az, hogy te vagy nekem, büszkeséggel tölt el, és boldoggá tesz, ha csak rád gondolok. De kétszer olyan boldog leszek, ha végre újra átölelhetlek, s láthatom azt a szerető szempárt, amely csak nekem ragyog, s ha megcsókolhatom azt az édes kis ajkadat, mely csak értem remeg.

Amióta megláttalak,
Illatosabb a mező
És azóta tövis nélkül
Áll a büszke rózsatő.

Te vagy a lehulló falevelek között átszüremlő napfény. Nevetésed a bánat falán is áttör. Szellő vagy egy kánikulai napon. Te vagy a káosz fölött is uralkodó értelem.

Mindig úgy gondoltam, hogy az ember sosem tévedhet el igazán, ha tudja, mi van a szívében. Most mégis attól félek, hogy eltévedek, ha nem tudom meg, mi van a tiédben.

Hisz bárhova mész, én is arra lépek,
hogy lássalak, csak ennyit akarok.
Te azt kérdezed, szeretlek-e téged,
én azt felelem, veled maradok.

Az éveink messze szálltak,
bennünk nem hoztak változást,
én most is oly szépnek látlak,
mert a szívemmel nézek rád.

Összeköt bennünket a szerelem. Egymáshoz forraszt az örökkévalóság. Te vagy az én fényem, én a te árnyékod. Már egyikünk sem létezhet a másik nélkül.

Már azt hittem, hogy megkaptam mindent és odaadtam mindent, s hogy szegény vagyok, mint a koldus. Majd megjelentél előttem te... egészen más voltál, mint a többiek, és olyan rejtett kincsekkel megáldott, amilyeneket még senki nem adott nekem. És én ismét gazdagnak, ifjúnak és ártatlannak érzem magam, mintha csak most lépnék az élet küszöbére.

Oly szép szemem ha volna,
Mint a tiéd,
Szívfoglaló hatalmát
Megérzenéd.

Te meg én, ez annyi, mint nem tudni, hol végződsz te s hol kezdődöm én, akár a szerelemben.
Te én vagyok.

Mert minden egyes csodát újra költ a holnap.
Hisz tudja, ez az érzés elavulhatatlan,
és szeretném, ha úgy éreznél hozzád tartozónak,
hogy sarokkőnek lássál, ha szétnézel magadban.

Amit teszek, már érted
és veled, mert most vagy
végképp itt és velem.