Ha szeret, akkor bizonyosan kedvesek lesznek soraim, akármilyen pongyolák is, mint ahogy kedvesek nekem a magáéi egész pongyolaságukban, sokkal kedvesebbek, mintha gonddal volnának írva: mert akkor látnám, hogy az irály mesterkélt, művészi, átgondolt - míg így úgy jelennek meg kedves sorai, amint azok csiszolatlanul tollára jönnek egyenesen lelkéből: meg nem hamisítva az irály mesterkéltsége által.

Másokról előbb ruha hullik,
én belül vetkezem, hogy meglásd,
milyen is valóban szemem,
ha nem szürkül benne szorongás.

Üvegfal, amit előtted építek,
Látsz engem, de áttörni nem mered,
Én keményebb leszek, mint a kő,
Nézhet rám az istennő,
Tiltott gyümölcs az életem,
Gyere, vegyél, gyere, egyél még belőlem!

Álmom álmodnak megfelel
és ez a baj és ez a jel
hogy össze-visszasimulunk
és álmodunk és álmodunk.

Violák és sok más virágok
nyíltak ki bennem.
Fehér klárisok sápadnak
szememből a csuklód köré
lassan peregnek a kezeiden
és már ujjaid hegyén csillognak
amikor lecsókolom őket
mert az ujjaid csúcsán
kezdődik és végződik az élet.

Ne hidd, hogy befejezted, vagy befejezhetem.
Sohasem kértük, célunk a végtelen.
Jó volt haladni eddig kéz a kézben.

Téged szeretlek,
Hogy Te szeretsz, nem is olyan fontos:
Két ember s mind a kettő bolondos.
Mi lesz velünk, majd eldönti talán
A Sors, e bölcs, gondos.

Tudod,
soha nem bántam meg,
hogy megszerettelek,
pedig felbolygatta ez a szeretet
az egész életem.

Szeretnélek boldoggá tenni, amiért fényem lettél a sötétségben. Az enyémnek akarlak tudni, és a tiéd szeretnék lenni. Szeretném, ha te volnál minden ébredésemkor az első, a halálos ágyamon pedig az utolsó, akit látok. Szeretném, ha ezentúl minden kellemes és kellemetlen emlékünk közös volna, amelyeket hosszú évek múltán, a kandallónkban lobogó lángokon merengve, nosztalgiázva idézhetünk. Mert te vagy az, aki jobb emberré tesz. Aki támogat, aki ösztönöz, aki megerősít, és aki mellett mindezek ellenére attól sem félek, hogy jelentéktelen ember maradhatok.

Az első csók. Két forró tenyered.
Ahogy belülről megismertelek.
Akkor tanultam meg, hogy mégis, mégis:

Szörnyű rágondolni: ha
nem találkoztunk volna,
milyen zavartalan
és szabályos
lenne az életem.

Mióta vagy
minden szín megváltozott
mások lettek árnyalatai -
miattad.

Hallok egy szívet.
Vadul és rémítően zakatol.
De mi olyan közel vagyunk,
hogy nem tudom, az enyém az,
vagy a tied,
kedvesem!

Ma egész nap csak téged szerettelek.
Szívemben tisztaság volt és béke.

A világ egyik nagy, igazi csodája vagy, mint a tűz, a vadvirágok vagy a tenger végtelensége. Különleges vagy a világban, és különleges vagy az én szívemben is. Soha nem lesz olyan pillanat, amikor nem foglak szeretni.