Nem szabad materiális értékek vagy konvenciók miatt leélni az életünket azzal vagy azokkal, akikkel nem szeretnénk.

Az emberek nem törődnek vele, mennyit tudsz, amíg meg nem tudják, mennyire törődsz velük.

Ha szeretsz valakit, mindenestül elfogadod, az összes kötöttségével és kötelezettségével együtt. Elfogadod a történetét, a múltját és a jelenét. Elfogadsz mindent, vagy nem fogadsz el semmit.

A siker receptjének legfontosabb alkotóeleme annak ismerete, hogyan jöhetünk ki jól az emberekkel.

Az itt jelenlévőknek a felét sem ismerem feleolyan jól, mint szeretném, és fele részüket se szeretem feleannyira, mint ahogy megérdemelnék.

A problémáknak nem tesz jót, ha tíz percnél tovább bent tartjuk őket, minél tovább őrzünk egy titkot, annál többet metsz ki a lelkünkből.

A nőknek van egy csomó olyan történés az életükben, amit nehezen dolgoznak fel, mert nincs kihez fordulni. A történet megosztásában, az ezzel járó kapcsolódásban óriási erő van. Ez az élet lényege: kapcsolódásra születtünk, minden szervünk is így van kialakítva. És a szégyen zónájában is ez a megoldás, megosztani, mesélni, kapcsolódni. Legalábbis én ebben hiszek.

Minél üzletibb a világ, annál hidegebb a benső élet.

Nem csak a körülményeinkre rezonálunk, nem csak arra, amit átélünk, hanem egymásra is. Ezért van az, hogy az ember tudatállapota megváltozik akkor, amikor bizonyos emberrel van.

A kapcsolat mindig csoda kell hogy legyen. Nem szokás. Miért? Mert ha az ember függeni kezd a szeretőjétől való összhangtól, és függőségi állapotba kerül, akkor ez a belső egyetértés veszélyezteti a belső igazságot.

Nem ez minden kapcsolat célja: hogy ismerjen valaki, hogy értsen? Ez a férfi ért engem. Ez a nő ért engem. Nem ez az egyszerű varázsszó?

Az ember roppant simulékony állat; összeszokik hamar a társával, még czirogatja is, ha nem haraphat bele.

Olyan vagy, mint a tavasz, csak egyszer jősz egy évben s rövid a te országod, de míg itt vagy, minden felvirul körüled.

A legtöbb ember megérdemli egymást.

Milyen ritka egy meghitt beszélgetés! Egy csendes óra. Egy nyugodt nap. Külső erők rángatnak állandóan, s te függsz tőlük. Így élünk.