Két ember között a kapcsolatot alapvetően az határozza meg, hogy milyen érzülettel közelednek egymáshoz.

Nincs olyan emberi kapcsolat, ami mindig egyformán pulzáló és energikus tud lenni.

Vannak dolgok, amelyek erősebben összekötik az embert, mint a vérrokonság.

Az ember ne veszítse el az eszét és ne veszekedjék azokkal, akik ragaszkodnak hozzá.

A legkisebb oszthatatlan emberi egység két emberből áll, nem egyből; az egy csupán fikció. A lelkek hálózatából társadalmak, társadalmi világ és emberi élet sarjad.

Ha csak két ember lenne a világon, vajon hogyan jönnének ki egymással? Segítenék egymást, bántanák egymást, hízelegnének egymásnak, kígyót-békát kiabálnának egymásra, csatáznának, kibékülnének; sem egymással, sem egymás nélkül nem élhetnének.

Összetartozunk, összevonzzuk egymást. Találkozni akarunk. S ezért odaadjuk magunkat, s elfogadjuk egymást.

Nem foglalkozom azzal, hogy ki kit és hogyan szeret, legfeljebb irigylem az összetartozást, a szenvedélyt, a két ember között létrejövő összhangot, a messziről sugárzó erőt és a szeretetet.

Jó egy olyan ember szemébe nézni, aki ugyanarra gondol, mint én.

Mindig megvolt az esély, hogy a dolgok rosszra forduljanak. Ha valamit megtanultam a vele töltött idő alatt, hát ez volt az.

Az embereknek nagyon fejlett önvédelmi mechanizmusaik vannak, és nem avatkoznak más dolgába, amíg az nincs közvetlen hatással az életükre.

Mindenki mobiltelefonnal járkál és beszélget, mégis egyre távolabb kerül a másiktól.

Az emberek naphosszat kommunikálnak egymással, de csak ritkán élnek át olyan közös, bensőséges pillanatokat, amelyekben szavak nélkül is megértik egymást.

Egy párkapcsolat esetén az időt nem a hónapokban, hanem érzelmekben, illetve jellemváltozásban kellene mérni.

Örömmel teli az olyan élet, amit másokkal kölcsönös függőségben élünk, ami telve van hálával, tisztelettel és csodálattal. Örömet ad, ha önként döntünk amellett, hogy engedelmeskedünk nálunk nagyobb embereknek, elveknek és kötelességeknek. Örömöt érzünk, ha megtapasztaljuk az elfogadást, ha tudjuk, hogy bár nem érdemeljük meg mások szeretetét, ők mégis szeretnek minket, és bebocsátanak az életükbe.