Bárki, akivel az ember találkozik az életben, csak egy lehetőség, még ki kell színezni, meg kell tölteni tartalommal.

Mindenki, aki meghallgat minket, és a teljes figyelmével ajándékoz meg, azt az érzést adhatja nekünk, hogy érdemes élni.

Az emberi kapcsolatok, különösen férfiak és nők kapcsolata, hogy is nevezzem, nagyobb léptékű kérdés. Homályosabb, öntörvényűbb, szívszorítóbb.

A férfiak nem értik meg soha, mikor az asszonyok a lelkük számára kérnek tőlük valamit.

Az intelligencia, a humorérzék, a pozitív személyiség soha nem hátrány.

A kutyák valamilyen módon összekötik az embereket, még azokat is, akik már szívesen lazítanának a köteléken.

A kreativitás szépsége, hogy képes átformálni a félelemet örömmé.

Egy jó zenekarban szeretni kell egymást a zenészeknek - legalábbis addig, amíg játszanak. Lehet, hogy a koncert előtt és után utáljuk egymást - de amíg játszanak, kb. két órán át, együtt kell, hogy legyenek egymással, mint a szerelmesek. Ne becsüld le a két órát! Az is nagy adomány.

Azok az emberek, akiket szeretsz, csak fegyverek, amiket ellened fognak használni.

Ha hagyod, hogy az emberek kikezdjenek, és azt mondják, semmit nem érsz, akkor megadod magad nekik. A behódolással lényegében engedélyt adsz nekik erre. Senkinek nincs joga elvennie az erődet - az a tiéd, és csakis a tiéd.

A rokonszenvet nem az érdem szüli.

Kettesben maradni kényelmetlen. Csak egy emberrel beszélni. Olyan, mintha csak egy csatorna lenne a tévén. Nincs választási lehetőség.

Ha túl sok a dolgod, akkor sem nehéz egy kapcsolatot fenntartani - csak tudnod kell, hogy mi a fontosabb számodra.

Felnőttként is lehet valaki királylány: olyan nő, aki becsüli magát annyira, hogy megválasztja, kivel kezd kapcsolatot, és nem rögtön az ágyába ráncigálja az illetőt. Mert az utóbbi gyerekes viselkedés. Olyan, mint amikor az ember meglát egy doboz csokit, és azonnal felfalja, akár ízlik neki, akár nem.

Aki ismer, az általában szeret, aki meg nem ismer, azzal nem tudok mit kezdeni.