Minden alkalommal, amikor ingerült vagy dühös vagy valakire, akivel találkozol, az nem a másik ember, hanem saját magad. Nem azt kell megkérdezned, hogy "Mi a baja ennek az embernek?", hanem azt, hogy "Mit mond ez az ingerültség önmagamról?"

A becsület világában nevelkedvén, nem ismervén se bűnt, se nyomort, se árulást, most először ízlelem meg, milyen a gyűlölet: magasztos érzés, az igazság és a bosszú szomja.

Ezer elszenvedett gonosz bántás még nem jogosít fel arra, hogy leköpjük az egész emberiséget.

Izzó katlan, magába zárva forrt a dühtől, haragtól, hallgatástól és nehezteléstől, alig várta, hogy felégesse Josianát. Soha még ember ok nélkül nem gyűlölt úgy asszonyt. Miatta nem aludt, éjjel-nappal vele törődött, megvetette és dühöngött miatta. Talán kicsit szerelmes volt belé.

Megfordulni, megmarkolni a két vállát, reccsenjen a csontja, kiáltson kínjában, torzuljon el a szép szomorú arca, rokkanjon meg rémületében... Fájdalmat okozni neki, hogy attól törjön meg, fogja föl, értse meg, nem mehet el.

Sohasem lehet tudni, honnan jön a váratlan. Az élet mélységei félelmetesek. Kis gyűlölet nincs. A gyűlölet mindig rettenetes. Nagyságát a legkisebb lényben is megőrzi, s mindig teljes marad. Az elefánt, ha egy hangya gyűlöli, veszélyben forog.

Mi értelme a dühnek, ha nem tudja az ember megbüntetni azt, akire dühös?

Ha mások elérik, hogy bosszankodjunk rajtuk - a pimaszságukon, az igazságtalanságukon, a kíméletlenségükön -, akkor hatalmukban vagyunk, burjánzanak, és beleeszik magukat a lelkünkbe, mert a bosszankodás izzó méreg, ami felfal minden szelíd, nemes és kiegyensúlyozott érzést, és elrabolja az álmunkat.

Valami sértőt szerettem volna mondani. Megfogalmazatlanul az a felismerés motoszkált bennem, hogy mi értelme van hát az őszinteségnek? Ha nincs megbocsátás, ha nincs megértés; akkor csak hazugság és képmutatás van.

Őszintén szólva úgy gondolom, hogy jogosan haragszom, amikor valaki fenyegeti azt, ami számomra "jó", tudod, amiről úgy gondolom, hogy "jár nekem".

A vesztes utolsó mentsvára az ellenfél megalázása.

Amikor valamin nem tudjuk túltenni magunkat, ez rendszerint azért van, mert még mindig neheztelünk valakire.

A bennünk lakozó gyermek olykor csak akkor képes megengesztelődni, ha már bosszút állt.

A gyűlölet még szorosabban összefogja az embereket néha, mint a szerelem.

Az igazi gyűlölet, amelytől liftezik az ember gyomra, nem lehetséges érzelmi kötődés nélkül.