A nem tárgyilagos kritikának különböző okai vannak. A kritizáló legtöbbször önmagával sincs jóban. Aki nem tárgyilagosan kritizál, az teli van méreggel és csalódással a félresikerült dolog miatt. Ezek a negatív érzések meghatározzák hanghordozását és szóhasználatát. A hangja szemrehányó vagy lekezelő. Túloz és általánosít. Ehhez jön még az a (többé-kevésbé tudattalan) vágya, hogy megleckéztesse, helyre tegye, vagy lejárassa a másikat.

Az arrogancia mögött legtöbbször kisebbrendűségi érzés bújik meg.

Ön dönti el, hogy egy támadás eltalálja-e. Senki más. A támadója egy bántó megjegyzést vág az arcába. Azt azonban nem tudja megszabni, hogy ön mit kezd ezzel. Olyan, mintha kesztyűt vágnának az arcába. Öné a döntés, hogy felveszi - és harcol - vagy nem. Ha találva érzi magát, akkor felveszi. Valójában mindannyian verhetetlenek vagyunk. A kesztyűt egyszerűen ott hagyhatjuk a földön.

Tartsa meg a mérgét. A haragból meríthet energiát, hogy kiszabadítsa magát a méltatlan helyzetből. Mint minden helyzetnek, a dühnek is szüksége van egy konstruktív irányra, hogy a saját javára használhassa fel.

Akárhányszor elbuksz is, nem győzvén le indulataidat, ne csüggedj, mert minden erőfeszítésed e harcban gyengíti szenvedélyed, és megkönnyíti győzedelmed felette.

Ha megkísértenek a kellemetlenségek, ha elfog a düh vagy felháborodás, akkor igyekezz menekülni saját magad elől és ne engedd, hogy a pillanatnyi benyomás eluralkodjék rajtad, mert különben könnyen elveszítheted önuralmadat. Mennél inkább gyakoroljuk azt, hogy akaraterőnk segítségével visszanyerjük lelki nyugalmunkat, annál erősebb lesz bennünk az a képesség, hogy ezt a nyugalmat megőrizzük.

Figyelj a vitákra, de vitába ne keveredj! Isten őrizzen az indulatosságtól és kapkodástól még az apró kifejezésekben is!

Általában a legtöbb pár, ha vitatkozni kezd, öt perc múlva már a vita hangnemén és stílusán veszekszik.

Haragba lettem a világgal
A világ észre se vette.

A vitákat azzal kerülhetjük el, ha sosem feledjük: párunk nem arra figyel, amit mondunk, hanem arra, ahogyan. Ahhoz, hogy vita kerekedjen, két ember kell, de a megállításához egy is elég.

Ha valakihez igazán közel állsz, az, hogy te mérges leszel, vagy ő mérges lesz, rendben van, és ettől még nem változik meg a másik. A dolog csak része a kapcsolatotoknak. Megesik az ilyesmi. Az ember napirendre tér fölötte.

Az olyan emberek, akik neheztelnek a világra, mindig nagyon veszélyesek. Úgy gondolják, hogy az élet adósuk maradt valamivel.

Noha alig egy perccel előbb még emberek társaságára vágyott, az első valóban hozzá intézett szóra feltámadt megszokott érzése, az ingerültség és ellenszenv minden idegen iránt, aki személyéhez próbál vagy csak szándékozik férkőzni.

A bezártságban hamar kicsírázik a féltékenység és a rivalizálás, és gyorsan szárba szökken a gyűlölködés, mint palánta a melegházban. A veszekedést bármi táplálhatja.

Akinek hazudok, az kevésbé gyűlöl engem, mint ahogy én kénytelen vagyok gyűlölni azt, akinek hazudtam.