Ha egyszer elönt bennünket a méreg, a harag vagy a bosszúság, akkor az egyetlen módja, hogy megszabaduljunk tőle, ha kiadjuk magunkból és cselekvéssé alakítjuk át.

A düh olyan, akár a lárva. Pillanat alatt képes elszaporodni, végül pedig olyan állapotot idéz elő, amelyből nincs visszaút. Elég volna végeznem a lárvákkal. Ám a dühöt nem lehet akarattal legyőzni. Éppen ezért utálom annyira.

Kihűlt már,
fekete
a parázs;
bennem még
lánggal ég
a tüzes
harapás!

A mérgelődésnek semmi értelme, ha az ember megteheti azt is, hogy nem mérgelődik.

Nagyon nehéz összeszidni egy embert, aki beismeri a hibáját.

Emberek között, akik valaha szerették egymást, nincs és nem is lehet soha igazi harag. Lehet düh, bosszúvágy; de harag, az a szívós, számító, váró harag... nem, ez lehetetlen.

Valamennyiünknek megvan az a kis gyengéje, hogy magunk iránt kissé elnézők vagyunk, s inkább valamely felebarátunkat hibáztatjuk, akin aztán kitöltjük a bosszúnkat, például szolgánkat, aki éppen jókor kerül a szemünk elé, vagy alárendelt hivatalnokunkat, a feleségünket, vagy ha más nem akad, akár egy széket, amelyet aztán úgy odavágunk az ajtóhoz, hogy karja, lába, támlája letörik - hadd tudja meg, mi az a harag.

Az ember gonosz, és csak akkor híve a jótetteknek, ha mások művelik.

Nincs annál nagyobb feszültség, mint amit éveken keresztül kell elviselni, és nincs annál erősebb neheztelés, mint ami apránként gyűlik fel.

A gyűlölet az ördög mérge. A tökéletességre törekvő ember nem engedi, hogy belecsöppenjen a szívébe.

Az igazságtalanság ejti a legfájóbb sebeket, haragot szít!

Eredeti rendeltetése szerint a harag csupán vendég, nem pedig lakótárs.

Csak akkor tervezd meg, mit mondasz, ha nézeteltérésed támad valakivel. Ha igazán dühös vagy - ha le akarod harapni valakinek a fejét, ahogy mondani szokás -, általában az a legjobb taktika, ha visszakapcsolsz kettesbe, aztán tövig nyomod a gázt, hadd szóljon.

Nem nézzük, kin állunk bosszút, válogatás nélkül, vaktában lövöldözünk. De a bosszúvágyunk soha nem csillapodik, mert valójában a saját életünk ellen irányul.

Senkit sem gyűlölünk úgy, mint azt, akit szeretünk vagy szerettünk.