Mának élő típus vagyok. Az életem azt szolgálja, hogy boldog legyek. Ha így fogom érezni magam, mondjuk öt év múlva is, akkor maradok ilyen, ha pedig nem, akkor bármi lehet.

Meg kell ragadnunk minden alkalmat, mert röpke a boldogság.

Az ember úgy tudja a legjobban bebiztosítani magát a jövőre nézve, ha teljes mértékben megéli a jelen pillanatot, és arra koncentrál, mert a legjobban úgy vonzzuk be a bajt, ha már előre azon aggódunk, hogy mi történhet a jövőben.

Amit ma elmulasztottál, azt már sosem pótolhatod. Mert az már egy másik alkalom, egy másik történet lesz. Ami ma elmúlt, azt már holnap nem kaphatod meg. Minden lehetőséget ragadj meg, ha csak rajtad múlik. Ha fontos. Ha valóban fontos. Ne fogadd el a "majd lesz másik alkalom" hamis illúzióját. Mert nem lesz. Az már nem ez lesz. Az már egy másik. És ha két alkalmad lett volna, akkor így csak egy marad.
Ha marad.

Carpe diem - ez nem azt jelenti számunkra már, hogy észtvesztve tobzódjunk, hanem hogy tudatosítsuk magunkban életünk szépségeit, észleljük környezetünket és becsüljük a nyugalmat, amely körülvesz.

Úgy kell (kellene) járnunk az életben, megalkuvás nélkül, szigorú örömmel, mintha utoljára járnánk ezen az úton: nem a halál gondolatával, hanem az élet ízét ízlelgetve, habzsolva és tobzódva a percenként múló, de pillanatonként újraszülető élményekben. Érezve, tapintva minden mozzanatát. Nem a búcsúzó bánatával, hanem az érkező friss örömével.

A "majd" nem jobb, mint a "most". Mire eljutsz "oda", az "amott" még vonzóbbnak tűnik majd.

Létezésünk minden pillanata elmúlik és elhal; de nem éppen ez a radikális elmúlás szólít fel bennünket arra, hogy minden pillanatot használjunk ki, vagyis a valamilyen értelem betöltésének a pillanatban rejlő lehetőségét valósítsuk is meg?

Aki a legtöbbet tervez, rendszerint éppúgy enged a pillanatnak, mint aki nem tervez semmit.

Élj a pillanatnak, mert minden más bizonytalan!

Miért az ezernyi szépség, a fák,
miért az utca, mely mintha arra várna,
hogy újra kiskölyökként fussad át,
miért a kérdés annyi más helyett,
miért a nap, mely újra elveszett?
Miért a Minden - kérdezed, haver:
s észre sem veszed: ekkor illan el.

Sebesebben fut az idő,
Minél messzebb haladunk.
Rohannak velünk az évek;
Ha lefelé visz utunk!
Még sem tudjuk, még sem értjük
E sietség mit jelent!
Mindig a jövőre várunk,
S elszalasztjuk a jelent!

Az életet rögtön el kell költeni, helyben elfogyasztani, amikor még meleg, mint a frissen sült halat újhagymával a piacon.

Ne mondd ki ezt a szót: örökre.
Ne búsítsd senkinek szívét,
Mondd te csak azt, hogy - most szeretlek,
Mert a jövő perc nem tiéd.

Senki nem tudja, mit hoz a holnap, mert minden napnak elég a maga történése, legyen az rossz vagy jó.