Minden olyan dolgot elhessegetek magamtól, ami a múlthoz tartozhat, a jelenben élek, a pillanatban. A múlt az, ami miatt "súlyos vagyok, rám nehezül, véraláfutásosra zúz önmagam".

Ha az ember megbeszéli magával, hogy élni fog, élvezni fogja az életet, és a szó pozitív értelmében hedonista lesz, akkor minden megváltozik.

Nem a landolás a fontos. Hanem a repülés.

Légy olyan, mintha az lenne a dolgod, hogy ott legyél!

Nehéz elgondolni, hogy a mai nap soha nem jön el többé. Hogy az idő mindig most, a hely pedig itt, és soha egyetlen pillanatban sincs második lehetőség.

Ha azon kesergek, amit korábban tettem, vagy attól félek, ami a jövőben történhet majd, mindegyik a jelenben okoz szenvedést.

Vannak dolgok, amelyek most-vagy-soha alapon működnek.

Ki kellene élvezned az életedet! Csak lazán. A sorsod megoldja önmagát. A dolgok megtörténnek, aztán elmúlnak. Állapotok, amelyek úgysem tartanak örökké.

Csak egyszer élsz, és amikor meghalsz, vége, szóval engedd, hogy a boldogság átjárhasson!

Betegségben és egészségben. Jóban és rosszban. Szegénységben és gazdagságban. Míg a hajnal el nem választ.

A Jelen megértése azért lehetetlen, mert az értelem a tű hegye a Pillanat szénakazlában. Viszont megélni megélheted.

A boldog embereknek nincs történetük.

Ez az élet igazi titka - teljesen elveszni abban, amit csinálsz, itt és most. S ahelyett, hogy munkának nevezed, rájönni: valójában játék.

Mi más öröme van az embernek ezen a borzalmas világon, mint egy kis őrültség?

Az ember nem lehet másképpen boldog, csak úgy, hogy a jelent élvezi és nem töri fejét azon, ami lesz.