Nincs erősebb, mint ez a két harcos: a türelem meg az idő; ezek mindenre képesek.
Nem szabad semmit siettetni. A mindennapi belső harmóniám a lényeg. Ha nem fér bele valami ma, akkor majd megtörténik máskor.
A jó ember abban különbözik a banditától, hogy apróságok miatt nem válik vadállattá.
Mi a türelem? Az emberiség osztályrésze. Gyarlóságokból és tévedésekből vagyunk összegyúrva valamennyien, bocsássuk meg hát kölcsönösen ostobaságainkat: ez a természet legfőbb törvénye.
A szokás az szokás, nem az ablakon kell kihajítani, hanem apránként kell letessékelni a lépcsőn.
Én várok rád, mert tudom, hogy nincs ennél érdemesebb dolog a világon, amire várhatnék. Te vagy a minden és még több.
Sokan közülünk úgy járják életük útját, hogy nincsenek tudatában a lépteiknek. Mivel azt hisszük, hogy a boldogság nem itt, hanem a jövőben vár ránk, megszoktuk, hogy folyton rohanjunk. Ezért olyan fontos, hogy időnként megálljunk.
Csak tüzes és bátor paripát látsz a pályán elbukni,
Fontolgatva kocog célja felé a szamár.
Maradj nyugodtan, amidőn
az asztalodhoz ül az angyal,
kezed simítsa félre halkan
a ráncokat a teritőn.
Mindennek megvan a maga ideje: néha jobb rögtön cselekedni, néha jobb várni.
Mily koldus az, akinek nincs türelme!
Hát nem lassanként gyógyul be a seb?
Nem bűvszerekkel - ésszel dolgozunk,
S az ész kivárja a lassú időt.
Ha tudnád, hány jól alakuló dolgot rontottál el életedben csupán azért, mert türelmetlen és számítgató énedre hallgattál, aki nem bírja, ha "nem történik semmi!" - megdöbbennél. Angyalok munkáját tetted tönkre, mert nem hagytad beérni a dolgokat.
A hosszú élet titka, hogy az ember nem rohan a dolgok elébe, és mindent alaposan kiélvez.
Sokan gondolják, hogy a türelem a gyengeség jele. Szerintem ez tévedés. A gyengeség jele sokkal inkább az ingerültség, a düh. A türelem, a higgadtság pedig az erőé. Például, ha vitatkozik valaki és a véleménye józan érveken alapul, akkor végig nyugodt, magabiztos lesz, még mosolyogni is tud, miközben érvel. Ám ha az érvei hibásak, akkor lassan elveszíti a tekintélyét, majd a türelmét is, dühbe gurul, aztán már csak képtelenségeket beszél. Az emberek ritkán jönnek méregbe, amikor biztosak a dolgukban. A düh leggyakrabban a zavarodottság jele.
Megpróbáltatások idején valóban megnyilvánulhat az emberi lélek nagysága, de sokszor önzés és türelmetlenség uralkodik a betegszobában, nem pedig nagylelkűség vagy lelkierő.