A művészet és a tudomány nem elég - türelem az alapja mindennek.

Van a türelem... A türelem, ami a legértékesebb dolgokhoz szükséges. Kivárni egy szépséges rózsa nyílását. Megvárni egy gondolat szavakká érését. Megalkotni egy sejtelmes mosolyt rejtő képet. Megkomponálni egy zenét, mely a Kedveshez repít. Mind-mind türelem, idő, kitartás. És hit. Hit a szeretetben, a szépségben, a csodában. Hit a türelem gyümölcsében.

Várj, ha várni kell. De habozni ne habozz soha.

Hogyan lehet kibogozni a legbonyolultabb, legreménytelenebbnek látszó csomókat is. "Ha türelmetlen vagy és sietsz, akkor csak rángatni fogod, és minden rosszabb lesz: a csomó még szorosabbá válik, mérges leszel, és biztos, hogy kudarcot vallasz. Ha viszont nagyon figyelsz, ha tanulmányozod a helyzetet, mielőtt bármit is tennél, ha csak egyre forgatod a csomót, ha gyengéd és állhatatos maradsz, ha lassan dolgozol, akkor a végén mindig sikerrel jársz."

Tapasztaltad már, hogy türelmes csak akkor lehetsz, ha tudod, hogy valami ÉRTELME van? Értelmetlenül kibírni valamit, az nem türelem, hanem elviselés. Az összeszorított fogsor nem türelem. A szeretet türelme - a valódi türelem - a másik ember világnézetével, hitével, jellemével és puszta lényével szemben tanúsított mélységes megértés. Felismerése annak, hogy az élet sokszínűségének van valami magasabb értelme. Jó, hogy a másik másmilyen! Még akkor is, ha néha irritál. Hiszen két egyforma levél sincs. Aki ezt nem látja, s nem ámul el ezen, annak a lelke úgy működik, mint a szecskavágó: beledarál mindent a maga rögeszméjébe.

A sorsuk ellen vétők többszörösen fizetnek a türelmetlenségükért.

Sokszor a legnagyobb kilátástalanságok is jóra fordulnak, csak meg kell várni az időt, amíg a dolgok maguktól rendeződnek.

Jóság és tapasztalás, gyakorlat és szánalom eszközök csak, melyekkel szívünket időnként fegyelmezni tudjuk; de a szándék alján, mely lépteinket igazítja, él egy hatalmasabb parancs is, melynek igéző erejét nem lehet büntetlenül ingerelni.

Biztosan tudom, még tartogat az élet számomra valamit, ami egyszerre lesz orvosság és édesség, mámor és szőlőcukor. Megállok, körülnézek, várakozom.

Van, aki stopperórával kezében él, minduntalan célok felé rohan, és a másodperceket számlálja. Mások úgy élnek, mint egy fa, nagyon lassan és szívósan, s tudják, hogy még sok, sok idejük van, évtizedek.

Azok az emberek vagyunk, akik sok mindent el tudunk tűrni, de van, amikor minden megtelik, és nem fér bele semmi.

Érdemes türelmesen végighallgatnunk egymást. Hiszen amit mi akarunk mondani, azt már úgyis tudjuk. Amit a másik ember mondana, azt viszont még nem.

Rendkívül türelmes tudok lenni, feltéve, ha a végén elérem, amit akarok.

Azt gondoljuk, a világot akkor lehetne megmenteni, ha elegendő jóakarat és türelem lenne. Ez azonban tévedés. Ami megválthatja a világot, az nem a jóakarat és a tolerancia, hanem a tiszta gondolkodás. Mi haszna lenne a türelemnek, ha közben meg vagy arról győződve, hogy neked van igazad, s mindaz, aki nem ért veled egyet, tévedésben él? Ez nem türelem, hanem leereszkedés. Az pedig nem a szívek egységéhez, hanem megosztottságához vezet, mert feljebb képzeled magad a többinél. Ez a pozíció pedig magasabbrendűségi érzethez vezet, a szomszédaidban pedig neheztelést szül; s ez további türelmetlenséget.

Mit akarsz mindent rögtön? Várj a sorodra, dolgozz és örülj a küzdelemnek magának, amely szép - és nem kompromisszum gondolat ez - magát az élet lényegét képviseli.