Azok az elvárások, amelyeket a történelem támaszt egy generációval szemben, gyakran széthullanak a következő generációban.

A történelem hajlamos aránytalanul felnagyítani egyes tulajdonságokat, míg a többiről megfeledkezik.

A történelem nullára kerekíti a hullákat.
Ezeregy az továbbra is ezer.
Az az egy, az mintha egyáltalán nem is létezett volna:
kitalált magzat, üres bölcső,
senkinek fel nem nyitott ábécéskönyv,
levegő, mely nevet, kiabál és nő,
lépcső a kertbe menekülő pusztaságnak,
senki helye a sorban.

Nincs, ami csillapítaná a Trianon okozta seblázat. Ám a csonkításnál nagyobb probléma, hogy a műveltségétől megfosztott nemzet nem csupán identitását veszti el, hanem emberi tartását is, majd emberiességét, és végül: emberségét.

A történelem minden pillanata mulandó, értékes és egyedi. De néhány kitűnik közülük, mint a kezdet pillanata, amely meghatározza a következő évtizedek vagy századok sorsát.

Ne arra gondoljunk, hogy a történelmi események különlegesek, hogy másként mentek végbe, mint a ma eseményei, hanem arra, hogy ami ma végbemegy, holnap már történelem!

Azok, akik hátat fordítanak a történelemnek, előbb-utóbb ismét szembekerülnek vele.

A szavak nemcsak alakítják a történelmet, szavak hatására történni is szoktak események, sőt a szavak a valóságot is kifordíthatják.

A történelem az igaz hazugságok birodalma.

A történelem egy csokor hazugság, amiben többen megegyeztek.

Miért halad így a történelem?
Hogy az emberiség derűsen
váljék meg a múltjától.

Amikor a nyugati hatalmak azzal nyugtatják a lelkiismeretüket, hogy nem vállalhatnak szerepet minden helyi konfliktusban, egy rendkívül fontos tényezőről mélyen hallgatnak. Arra, hogy a vérontás sokszor arra vezethető vissza, hogy a gyarmatosítók figyelmen kívül hagyták az etnikai határokat, amikor annak idején meghúzták az egyes országok határait. Érdemes megnézni a térképet: számos ország határvonala olyan természetellenesen nyílegyenes, mintha vonalzóval rajzolták volna. Sok-sok népcsoport került mesterséges határok közé, felborítva az évszázados etnikai, hatalmi és vallási viszonyokat.

A legjava annak, amit a történelemnek köszönhetünk, az a lelkesedés, melyet ébreszt.

A történelem inkább madárbél-jóslás, semmint igazi tudomány.

A történelem pulzusa lassan ver; az ember években méri az idő múlását, a történelem nemzedékekben.