A történelem nullára kerekíti a hullákat.
Ezeregy az továbbra is ezer.
Az az egy, az mintha egyáltalán nem is létezett volna:
kitalált magzat, üres bölcső,
senkinek fel nem nyitott ábécéskönyv,
levegő, mely nevet, kiabál és nő,
lépcső a kertbe menekülő pusztaságnak,
senki helye a sorban.