Hogy a magyar nemzet mennyire államalkotó képességű, azt mutatja az is, hogy a háború után ránk szakadt forradalomból és gonosz kommunizmusból is ki tudtunk lábalni, a győző népek minden aknamunkájával szemben is.
Európa középső és északi részeinek államalakulásai éppen befejezésükhöz közeledtek, amikor a Magyar-medencében is megjelent olyan nép, amely államalakításra képes volt. Az ókorban és a középkor elején nem volt képes itt konszolidált, egységes állam alakulni kelet nyughatatlan népmozgalmai miatt. Magyaroknak kellett jönni, hogy végre kialakuljon az egységes állam.
Mi a történelem? A múlt visszhangja a jövőben. A jövő tükröződése a múlton.
A történelemnek nincsenek kulisszái. Ami eltűnik a színpadról, nyomban homályba merül. Eltávolított díszlet, amely eltűnik, s amelyet elfelejtenek. A múltnak szinonimája van: az Ismeretlen.
A história nem arra való, hogy az ember csak éppen megismerje, mi volt s hogyan, hanem arra való, hogy ami már egyszer megtörtént, tanúságul legyen a későbbi időkben mindenkinek, aki hasonlatos sorsra jut.
Az emberiség története velejében nem egyéb, mint a sóvárgás története; a paradicsomi állapot visszaszerzésének vágya lendíti kerekét előre.
A történelem földcsuszamlásai néha elkerülhetetlenné teszik a viszályt.
Nem írhatja át az ember a történelmet, és nem hagyhat ki belőle részeket csak azért, mert neki úgy jobban megfelel.
Bűnt elkövetni s kérkedni vele: ez a történelem.
Kelet hatalma a mi domború mellkasunkon tört meg,
Nyugat civilizációja széles hátunk mögött indult virágzásnak.
Egy nemzet akkor hal meg igazán, ha elfelejti múltját, ha két kézzel tépi ki önnön gyökereit!
A kommunisták minden pillanatban hajlandóak feláldozni a kommunistákat, ha ezen az áron megmenthetnek egy nagy csalást és hazugságot: a Kommunizmust.
Mi nem tanítjuk a történelmet; a tapasztalatot alkotjuk újra. Követjük a következmények láncolatát - a vadállat nyomát a rengetegben. Nézz a szavaink mögé, és láthatod a társas viselkedésnek azt a körét is, amit a történészek sohasem érintettek.
A történetírás jobbára figyelemelterelés. A legtöbb történelmi beszámoló elvonja a figyelmet a nagy események mögötti befolyásokról.
Azoknak, akik meg akarják ismételni a múltat, a kezükben kell tartaniuk a történelemtanítást.