A történelemnek megvan a maga igazsága, a legendának is megvan a magáé. A legendák valósága más természetű, mint a történelem valósága. A legendák igazságai olyan mesékből fakadnak, melyekből valóság lesz. Egyébként a történelemnek és a legendának ugyanaz a célja: megmutatni a pillanatnyi emberben az örök embert.

A diktatúra csak zárójel a népek életében...

A történelem geodétikus vonalai Isten útjainak mintájára tekervényesek, ködösek, és a legtöbbször kifürkészhetetlenek.

Aki történelmet olvas, mindig a sorok közt olvasson.

Tudni kell, hogy mikor az Úristen népek s országok dolgát rendezte volt a földön, Erdélyről ügyesen megfeledkezett. Azóta is szokásban maradt, hogy megfeledkezzenek róla, valahányszor adódik.

A korai egyházatyák többsége meg volt győződve arról, hogy az embernek nincs oka nevetni, és nincs mentsége arra, ha tréfálkozik. A siralom völgyében élve, az eredendő bűn árnyékában, a sírás és a gyász sokkal inkább illik az emberhez, mint a nevetés és a viháncolás.

Az emberi történelem tulajdonképpen tanulási folyamat, amelyben a gonosz csak arra szolgál, hogy próbára tegyen minket, és továbbvezessen a szeretet, az erény és a bölcsesség útján. A gonosz fokozatosan kiküszöbölődik majd az emberi világból.

Én intenzíven magamba szívtam annak a kornak minden negatív elemét, amelyben éltem.

A világtörténelem drámai probléma. Nem egyéb, mint az emberi kollektív lélek tarka, zavaros és változatos, de mégis határozott lélektani törvények szerint lefolyó végzetútja, melynek egyes szakaszai nem csak egymásra, hanem egymásból is következnek.

Ha az ember felülről nézi a dolgokat, mindnyájan gyerekek vagyunk a történelem sodrában. Egészen apró gyerekek, pólyásbabák, vagy talán csak papírdarabok, melyeket kedvére sodor a szél.

Semmit sem adhatunk hozzá a történelemhez, de el sem vehetünk belőle.

Vért ontanak és ontottak, mióta a világ világ, ömlött, mint a zuhatag, pezsgő, és aki ontotta, azt megkoszorúzták a capitoliumon, és később az emberiség jótevőjének nevezték.

A történelemben többnyire a férfiak a hősök. A személyes életünkben a nők.

Az igazi uralkodó, akinek mindent szabad, lerombolja Toluont, mészárlást rendez Párizsban, egy hadsereget Egyiptomban felejt, félmillió embert feláldoz a moszkvai hadjáratban, és Vilnában egy szójátékkal elintézi az egészet! Őt igen, őt piedesztálra emelik a halála után... tehát mindent szabad volt neki! Nem, az ilyen ember nyilván nem húsból-vérből van, hanem bronzból!

Igen figyelemre méltó, hogy az emberiség jótevői, előrevivői nagyrészt félelmetes vérontók voltak.