A testvér a legtöbb, amit a gyerekemnek adhatok? Nem. Hanem a feltétel nélküli szeretet.

Újdonsült apaként teljesen más szemmel néztem a világra, bármit megtettem volna a gyerekemért, és ez a feltétel nélküli szeretet adott végül helyet egy még erősebb érzésnek, a félelemnek.

Minden szülő tudja, hogy az éhség, szomjúság és az alvás biológiai szükséglet, azt azonban már kevesebben, hogy a testi kapcsolat is az!

Az anya szíve egy mély szakadék, aminek az alján mindig megtalálható a megbocsátás.

Akár tetszik, akár nem, kialakul a hatodik érzéked, ha a gyerekedről van szó - a zsigereidben érzed az örömét, a bánatát, és a szívébe hatoló éles szúrást, amikor valaki fájdalmat okoz neki.

Az anyaszív örömét, búját és aggodalmait csak az anyák értik meg.

Az anya érzése a legboldogítóbb vagy a legfájdalmasabb, aszerint, amint a sors ezt neki osztályrészül juttatja.

Ahhoz, hogy csodálatos gyerekkorod legyen, csodálatos szülőkre van szükséged. Csodálatos szülő pedig egyetlen módon lehet az ember: ha nagyon szereti a gyerekét. És ha jól szereti. Ha hagyja, hogy tegye a kicsi, amit szeretne, ugyanakkor figyeli, hogy mit tesz a gyerek nagyon jól.

Egy középosztálybeli családban természetes, hogy egy fiútól elvárják, a maga életében valósítsa meg apjának néhány álmát.

Gyermekeink mélyen hisznek a jóságunkban. Úgy gondolják, szüleik tisztességes és becsületes emberek, és álmukban sem gondolnák, milyen súlyos vétkek száradhatnak a lelkükön. Ez persze csak az első nagy eszmélésig van így: a kamaszkorból kikapaszkodó ifjút már nem lehet megvezetni.

Nyilvánvalóan nem létezik olyan recept, amivel gyorsan és könnyedén válhatunk tudatosabb szülővé. De rendelkezésünkre áll néhány hozzávaló, amelyek tradicionálisan a kölcsönös szeretet és tisztelet érzéséhez vezetnek. A legjobb hozzávalók a szelídség, megértés, nyitottság és elfogadás.

Az elfogadás nem azonos azzal, hogy mindent eltűrünk, hanem mélyreható megértése annak, hogy szülőként nincs szükség sem gyermeked, sem saját érzelmeid, gondolataid, cselekedeteid véleményezésére.

Ha mást nem is csinál az ember, csak beszél nekik a munkájáról, gondolatairól, a napi eseményekről, és fiatal felnőttként kezeli gyerekeit, akkor máris segített nekik abban, hogy gondolkodó ember váljék belőlük.

A meddőségben az a rossz, hogy nem lehet menekülni tőle.

Kialakítasz egy rendszert, amiben boldog vagy, de ha jön a gyerek, annyi lesz a rutinnak. Kettővel azt is elfelejted, hogy valaha volt olyan. Mi értelme ezeknek a jól bevált rendszereknek, ha családot akarsz? Annál nehezebb új életet kezdeni.