A gondolatok soha nem csitulnak el. Az egyetlen, amit tehetsz, hogy megszakítod a kapcsolatot velük, és nem figyelsz rájuk.

A gyermekek természetüknél fogva kíváncsiak, lelkesednek a tanulásért, hajlamosak a pillanatban élni, és rendkívüli módon figyelmesek tudnak lenni. De ahogyan a felnőttek, a gyerekek is gyakran túlterheltek. Fáradtak, elkalandozik a figyelmük és nyugtalanok. Sok gyermek túl sok mindent csinál, és nincs ideje "csak úgy lenni". Gyorsan felnőnek. Megesik, hogy egy tucat labdával kell egyszerre zsonglőrködniük: kezelni kell a kapcsolataikat és az érzelmeiket, otthon és az iskolában is. Mindemellett tanulniuk is kell, ami egy idő után túl sok. Mindig úgy tűnik, hogy állandóan bekapcsolt állapotban vannak, na de hol van a szünetgomb?

Nyilvánvalóan nem létezik olyan recept, amivel gyorsan és könnyedén válhatunk tudatosabb szülővé. De rendelkezésünkre áll néhány hozzávaló, amelyek tradicionálisan a kölcsönös szeretet és tisztelet érzéséhez vezetnek. A legjobb hozzávalók a szelídség, megértés, nyitottság és elfogadás.

A tengert nem tudod irányítani, nem vagy képes a hullámokat megállítani, de megtanulhatsz szörfözni rajtuk.

Az elfogadás nem azonos azzal, hogy mindent eltűrünk, hanem mélyreható megértése annak, hogy szülőként nincs szükség sem gyermeked, sem saját érzelmeid, gondolataid, cselekedeteid véleményezésére.

Még az egész életen át tartó feltétel nélküli szeretetnek is vannak hullámhegyei és -völgyei. Az elfogadás gyakorlása véget nem érő lehetőségek tárházát adja, hogy kitárd a szíved és örömmel fogadj mindent, ami érkezik.

A légzésünk olyan, mint egy barométer, mely a külső és belső világunk változásait méri.

Abban a pillanatban, hogy csapongó elmédet vissza tudod fogni, és az érzékeidet ítélkezés nélkül tudod használni, a világot egészen máshogy fogod látni.

Minél többet észlelsz abból a világból, amit az ítélkezés nem homályosít el, annál többet fogsz látni.

Amikor megtanulod a dolgokat anélkül nézni, hogy elvesznél a gondolataidban, észre fogod venni, hogy többet látsz és kevesebbet értelmezel. Többet tudsz meg a világból, mert amikor figyelmesen körülnézel, tényleg látod a dolgokat.

Képezheted magad, hogy minél több jellemzőjét lásd a fának vagy a jelzőtáblának, mint például a szín, a forma, foltok és sávok. Ha nem úgy nézed a dolgokat, hogy szépek-e vagy csúnyák, sokkal többet fogsz látni a körülötted lévő világból.

A tudatos étkezés fontos. Amikor erre odafigyelsz, akkor tudod igazán ízlelni a mogyorót a mogyorókrémben, az alma lédússágát, a banán édes lágyságát. És még egy fontos dolog: sokkal korábban észreveszed, ha tele van a hasad.

A különleges kihívásokkal teli hangulat vagy a feszült érzelmek bármikor összetorlódhatnak. Anélkül, hogy azt kívánnád, hogy ezek az érzelmek szűnjenek meg vagy legyenek mások, mint valójában ebben a pillanatban, megtanulhatod észrevenni, hogy milyen az "idő" benned, és azt, hogy a jelenben tartsd magad, abban, ami valójában történik.

A nyomasztó érzésekkel való foglalkozás gyakran nem azt jelenti, hogy megoldjuk őket, együtt sírunk, vagy azt keressük, ki a hibás, hanem egyszerűen csak odafigyelünk a másikra. És ez a figyelem egyenlő a szeretet kifejezésével.

Míg mindenféle érzelmet átélni normális dolog, a hozzájuk társult viselkedési formák nem minden esetben megfelelőek. Az érzelmeinket nem feltétlenül mi választjuk, azt viszont igen, hogy hogyan fejezzük ki őket.