Szülőnek lenni igazából azt jelenti, hogy az ember élete egy csodálatos káosszá válik, a feladat pedig az, hogy ezt menedzseljük valahogy.

Egy bizonyos korig az ember a szülei tulajdona, mint az állatok, akiket legeltetnek a mezőn, jobb esetben, mint egy macska, aki elé odalökik a tejet kistányérban.

Ha egy apa egyetlen napi munkával akkorát nőhet a gyerekei szemében, amekkorát csak egy Rihanna-klipben való szerepléstől várhat az ember, akkor ott nincs mese, élni kell a lehetőséggel.

Tulajdonképpen nem a szülők nevelik gyermeküket, hanem a gyermek neveli szüleit. Arra kényszeríti őket, hogy olyanok legyenek, amilyennek őt óhajtanák kinevelni.

A jövő gyermekeink kezében leledzik. Gyermekeink azonban a mi kezünkben vannak.

Egy gyerek toleranciára, elfogadásra, alkalmazkodásra nevel. A születés után felismered, hogy nem te vagy az első a sorban, sőt, sokadik helyre csúsztál. Ez persze nem baj, de mindenképp meg kell szokni.

Az anyaság egy folyamat, egy soha véget nem érő történet.

A gyermekeink néha képesek meglepni minket. Néha észre sem vesszük, hogy megváltoznak.

A gyerekek jelentik az élet legdrágább ajándékát.

Az biztos, hogy az életmintát és az értékrendeket szinte mindig az ellentétes nemű szülő adja a gyermeknek.

Bízz a benned rejlő erőben, és egy napon a lányodnak is tanítsd meg ugyanezt!

Egy pihent anya, aki jól érzi magát a bőrében, a gyerek számára is rendkívül fontos. Illetve az a fontos, hogy szabadulj meg a gyerekedtől, hogy kipihenhesd magad, mert a gyerekednek is az a jó, hogy aztán újra szívhatja a véredet, rághatja a húsodat.

Úgy élj, hogy ha a gyerekeid a becsületességre és a tisztességre gondolnak, te juss eszükbe!

Sokkal könnyebb szülővé válni, mint kimászni belőle.

Egy Asperger-szindrómás gyermek szülője maga is autista egy kicsit. Vagy mindig is az volt, de ezt elég jól kompenzálta - Mi volna markánsabb jele ennek, mint hogy szülővé vált! -, vagy a gyermekkel való szoros együttélés során a jelleme autisztikus jegyeket vett fel.