A vereséget nem palástolni, hanem megvilágítani kell, mert a vereség teszi emberré az embert. Aki nem érti meg vereségei mibenlétét, üres kézzel indul a jövőbe.
Sportolókkal, artistákkal is megesik, hogy pontosan, technikailag tökéletesen hajtják végre a gyakorlatot, mégis elmarad a siker, mert hiányzik a belső tűz.
Amikor valami, amit az ember támogat, aminek szívből örül, és úgy tűnik, hogy megvalósul, akkor ezzel nem ér véget a feladat. Nem örömmámorban kell kitörni, hallelujázni, és azt mondani, hogy most már minden cuki, hanem akkor kell nagyon figyelni.
Érthető is: akinek csak néhány százezre van, az lassan gazdagodik, de akinek milliói vannak, annak nagyobb a hatósugara. Amihez hozzányúl, megkétszereződik, megháromszorozódik, még ha nem akarja is.
Több az esély a sikerre, ha az ember nem annyira a saját erejére, inkább a mások hibáira épít, tartalékolja a saját energiáit, és kihasználja az ellenfele gyengéit.