Bűn és bűnhődés. Ha az ember zuhanni kezd a mélybe, a szervezetét megtámadja a kór, azt hiszi, látja vagy érzékeli a pusztító folyamatot? Egyáltalán! Él és vidám, a zuhanás érzése eufóriával tölti el. És hirtelen jön a felismerés: hol vagyok, mi történik velem? Ki voltam, és mivé lettem, ki a bűnös? Vajon képes-e az ember akár zárt ajtók mögött, a tükörbe nézve megvallani, hogy ő maga a bűnös, senki más rajta kívül? Soha! Hamar keres egy bűnbakot...

Az élők elől elbújhatsz, de a halottaktól nem tudsz elrejtőzni. Csak most értettem meg: egy halottnak mindig igaza van. Azért, mert az ember már nem tud kit hibáztatni.

Látott már valaha alkoholistát egy üveg vodka mellett? Amint éppen vívódik. Tudja, ha megkóstolja, addig iszik, amíg rosszul nem lesz, de sehogy sem tud ellenállni a kísértésnek. Végül összetöri az üveget, csakis erre van ereje, egyszeri cselekvésre. De ha látja a forrást, képtelen megállni, hogy ne igyék belőle.

Bonyolult világban élünk, és bonyolult korban. Mi magunk is annyira bonyolultak vagyunk, hogy megfeledkezünk a legegyszerűbb fogalmakról. Az ember megszületik, él és meghal. Az ember lehet jó és rossz, bátor és gyáva, fösvény és nagylelkű, okos és buta. Az ilyen egyszerű fogalmakat eddig senki sem hatálytalanította.

Sportolókkal, artistákkal is megesik, hogy pontosan, technikailag tökéletesen hajtják végre a gyakorlatot, mégis elmarad a siker, mert hiányzik a belső tűz.

A rokonszenvet, ellenszenvet, sajnálatot, utálatot, megvetést, együttérzést időnként megmagyarázhatatlan okok váltják ki. Mintha valami csalafinta, láthatatlan manó játszana az érzelmekkel.

Ha elemelsz egy rubelt, azt mondják rád, tolvaj. De ha sokat vágsz zsebre, akkor szorgalmas, ügyes ember leszel.

Minden jótett elnyeri méltó büntetését.

Ha az ember már egy út elején csalásra és cserbenhagyásra kényszerül, akkor joggal felmerülhet benne a kétség, hogy nem ez az út vezet a boldogsághoz.

Az életről nem készül filmfelvétel, nem lehet megállítani a vetítőgépet és a jelenetet lassítva visszajátszani.

Jegyezze meg, egy nőt tilos egy másikhoz hasonlítani, még egy filmcsillaghoz sem szabad. "Ön olyan, mint Sophia Loren", mondják a férfiak ezt az aljasságot, és azt hiszik, hogy bókolnak. A nő egyéniség, csakis önmagához hasonlít.

Az érdekelhet, hogyan élnek az emberek. De miként keresik meg rá a pénzt, az nem rád tartozik.

A nők, ha elhagyják őket, sűrűn emlegetik az emberi érzéseket, de ők maguk oly egyszerűen hagyják faképnél a férfiakat, mintha egy követ dobnának a kútba. Volt, nincs, a loccsanást se hallotta senki.

Ne gyere többé! Ez a mondat egyszerű és egyértelmű, mint a pofon, a férfiak mégsem igen értik.

Te következetesen haladsz a magad útján. Ha én nem lennék, akadna más, akire rákenhetnéd a gyengeségedet és az élhetetlenségedet.