Általában a sikeres ember nem motivált a tévedéseinek a keresésére, felismerésére. Még ha megkerested is, felismerted is, nagy önfegyelemre van szükséged, hogy tanulj belőle, megszívleld azt.

Kevés, hogy önmagában csak álmaink legyenek, ha nincs jövőképünk, ha nem tűzünk ki konkrét köztes állomásokat, és ha nem tervezzük meg az odavezető utat, akkor csak nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem jutunk el a célig. Tervezés nélkül nem jutnánk el sehova.

Álmokat ébreszteni, célokat kitűzni csak úgy lehet, ha azok nem hiú, valóságtól elrugaszkodott ábrándok, hanem szívós munkával elérhetők.

Mindenkinek szüksége van sikerélményre is, hiszen éppen ez lendít át a bizonytalanságon, a holtponton.

Bármit csinálsz az életben, azt vagy profi szinten, vagy sehogy! De semmit ne csinálj csak úgy!

A kudarcból valóban könnyű tanulni. Olyankor motiváltabbak vagyunk arra, hogy levonjuk a következtetéseket.

A teljesítőképességünk határa sokkal messzebb van annál, mint amit gondolunk magunkról.

Két szeme van az embernek, az egyikkel a végcélt kell nézni, a másikkal a köztes utat.

A kapufa éle mindig igazságos, mert annak lövése pattan be, aki a hétköznapokon többet tett a győzelemért.