Pozitív életminőség, jó közérzet, boldogságérzet, ezek mind-mind akkor alakulnak ki, ha az ember igenlően viszonyul az élethez, és kihasználja az általa felkínált lehetőségeket.

Az elmúlt hét után egyszerűen csak megvonom a vállam és elhiszem, hogy bármi megtörténhet.

Ugorjunk fejest az ismeretlenbe! Ha kitágítjuk a látómezőnket, új ismereteket sajátítunk el, azzal eredetibbé is válhatunk.

Amikor úgy tűnik, hogy valaki kivétel a szabály alól, gyakran inkább maga a szabály téves, nem pedig ő a kivétel.

Jeleket kapunk! Nemcsak odaátról, innen is. Kis jeleket, amik nagy dolgot jelentenek. És akinek érzékeny a lelke és éles a szeme, az észreveszi. És megérti.

A jelek azért vannak, hogy készülj. Ne érjen a nagy ügy váratlanul. Se a jó, se a rossz. Az előjelek valóban észrevétlenek. Főleg, amik "onnan túlról" jönnek. De mégis jelentenek valamit. Minden jelent valamit.

Egyre bizonyosabb lett abban, hogy a világ még számos kincset tartogat számára. Vannak olyan titkok, amelyek emberi ésszel fel sem érhetők.

A 21. századra is maradtak tabutémák, előítéletek, és ez nem jó. Ha mondjuk valahol Franciaországban egy kis faluban két-három párizsi család házat akar vásárolni, akkor biztos sokan lesznek, akiknek ez nem fog tetszeni, egyszerűen azért, mert attól félnek, hogy ezek a családok a különbözőségükkel, az eltérő életmódjukkal felforgatják majd az ő életüket is. Az "átlagember" alapvetően azt szeretné, hogy minden maradjon változatlan, úgy, ahogy most van. És csak a képzettebb, nyitottabb kisebbség kíváncsi a máshonnan érkezőkre, az idegenekre. Mostanában különösen aktuális lett ez a kérdés a messzi kontinensekről érkező menekültek miatt. Azt gondolom, hogy ha mindenáron ragaszkodunk a politikai korrektséghez, és nem merjük bevallani a félelmeinket, akkor nehezen fogunk megoldást találni a felmerülő problémákra.

Aki rájött arra, hogy ő vakon élt, annál az egyik alaptörvény, hogy csak a saját szemét nyithatja ki! Ha kinyitod a szemed, az veszélyekkel jár.

Hogy megismerjük az életet, ami ránk vár, fel kell áldoznunk az életet, amit terveztünk.

Téged tényleg egyáltalán semmi sem érdekel, azon kívül, amit a szemeddel látsz és a kezeddel megtapogatsz? Csak nem azt hiszed, hogy a világ annyi, amennyit te látsz belőle? Amennyit hallasz? A vakond, mondjuk, nem lát. Születésétől fogva vak. De azért ez nem jelenti azt, hogy mindaz, amit a vakond nem lát, az a valóságban nem létezik. Pont ilyen vagy te is.

Hallgatni és némán figyelni valakire: nagy művészet. Ehhez jóság kell. Szeretet és alázat.

Oltsd el a lámpádat, hogy jobban lásd az utat!

Az emberi kapcsolatokban nem az a leglényegesebb, hogy mindenben egyetértsünk - hanem hogy képesek vagyunk-e megbeszélni az ellentéteinket.

Attól nem leszel bátor, hogy soha nem kérsz segítséget.