Senki nem olyan süket, mint az, aki nem akar hallani.

Ha a címke alapján ítélsz, elveszíted a lényeget - név a borosüvegen lévő vignetta is, de ki az az ostoba, aki a papírt issza?

Nézz nyugodtan a jövőbe, naivan, mindenféle előítélet nélkül. Add meg a bizalmat, és a sors viszonozza majd neked.

Tudom, soknak nem tetszik, sokan félremagyaráznak, hogy ily őszintén nyilatkozom magam felől; hanem az nekem mindegy, én arról nem tehetek. Születésemkor a sors az őszinteséget bölcsőmbe tette pólyának s én elviszem magammal a koporsóba szemfedőnek. A képmutatás könnyű mesterség, minden bitang ért hozzá; de nyiltan, őszintén, a lélek mélyéből szólni csak a nemesebb szívek tudnak és mernek.

Ha ennyire a ruhád fölött hordod a szívedet, valaki egyszer még összetöri.

Sokszor csökönyösen ragaszkodnánk a megszokotthoz. A veszélytelen egyformaságba csimpaszkodva mindent és mindenkit szeretnénk olyan biztosra venni, mint a napfelkeltét, olyan állandónak tudni, mint a csillagokat. De nem lehet. Az élet, folyamat, mozgás, átalakulás. Bármennyire szeretetnénk "visszatartani a hajnalt", a változás az egyetlen, amiben biztosak lehetünk.

Amikor megtanulod a dolgokat anélkül nézni, hogy elvesznél a gondolataidban, észre fogod venni, hogy többet látsz és kevesebbet értelmezel. Többet tudsz meg a világból, mert amikor figyelmesen körülnézel, tényleg látod a dolgokat.

Képezheted magad, hogy minél több jellemzőjét lásd a fának vagy a jelzőtáblának, mint például a szín, a forma, foltok és sávok. Ha nem úgy nézed a dolgokat, hogy szépek-e vagy csúnyák, sokkal többet fogsz látni a körülötted lévő világból.

A magány egy időre gondolkodásra kényszeríti az embert. Ha az ember képes harcolni e világban egy apró helyért - könnyebben veszi észre, mi a szép körülötte.

Ha szeretsz valakit, mindenkit szeretsz. A szeretet a kitágulás és ne az összehúzódás felé vezessen.

Mezítelennek érzem magam. Nem tudatosult bennem, hogy páncélként viselem a titkaimat, csak most, hogy lehullottak rólam, és mindenki annak lát, ami valójában vagyok.

A csodák akkor kezdenek felbukkanni az életedben, mikor legalább annyi energiát szentelsz az álmaidnak, mint amennyit a félelmeidnek szoktál.

Egy gyermek "csupa fül és csupa szem". Feltétel nélkül meri elveszíteni önmagát, ami a valódi birtoklás egyedüli formája. Egy gyermek mellett minden felnőtt görcsös és fukar szegény. Gyermekkorunkban minden a miénk, amit megpillantunk, s a felnőttség talán nem is más, mint a világ lassú és fokozatos elvesztése.

A modern fiatalember sohasem fogja környezetét megváltoztatni, mert minduntalan a felfogását változtatja.

A folyót csak úgy lehet megérteni, ha beleugrunk.