Hat becsületes szolgám van, mindenre, amit tudok, ők tanítottak meg. A nevük: Mit és Miért és Mikor és Hogyan és Hol és Ki.

A gondolkodást eleve gátolja a hétköznapi pedagógiának az a gyakorlata, hogy a megoldást, az egyetlent keresteti. A mai tanulók a jövő még nem ismert problémáival állnak majd szemben. Ezért nem a most ismert megoldásokra kell tanítani, hanem a megoldandó probléma meglátására.

A változás olyan, mint a napsütés. Lehet barát vagy ellenség, áldás vagy átok, hajnal vagy alkonyat.

A világ ingovány, és mindenkinek a saját felelőssége, hogy lecsapolja-e.

Néha annyira ragaszkodunk az életmódunkhoz, hogy visszautasítunk egy nagy lehetőséget, mert nem tudjuk, miként éljünk vele.

A világ tele van gyönyörűséggel, csak rajtad múlik, hogy ráakadjál ezekre az örömökre, melyek lépten-nyomon eléd kerülnek. Egész egyszerű rájuk akadni: alkalmazkodónak kell lenni.

Nem az a vesztes, aki önmagán túllépve nyitottá, védtelenné válik, és úgymond "visszaélnek a szeretetével", hanem az, aki a kiszolgáltatottság kockázatának fel nem vállalása zártságában, biztonságában a másik szeretetére várván nem ismeri fel, hogy a másik szeretetének befogadásához is elengedhetetlenül szükséges a védtelenséget vállaló nyitás.

Van-e még csontváz a szekrényemben? Nem, biztosra mondom, hogy az én szekrényem tárva-nyitva!

A szabadság megszeretett szokás.
A függetlenség: önként vállalt függés.
Én elszállok, mert visszatérhetek,
és visszatérek, mert elszállhatok.

A közeledés, a párbeszéd, a béke híve vagyok, azt azonban tudnunk kell, hogy ezeket csakis apró lépések által érhetjük el, kompromisszumról kompromisszumra haladva.

Az életre való alkalmasságod legnagyobb bizonyítéka, ha az emberek megosztják veled legtitkosabb gondolataikat.

Egy rózsa éjjel-nappal a méhekkel álmodott, de a valóságban egy sem pihent meg a szirmain. A virág azonban tovább álmodozott. Hosszú éjszakáin elképzelte, hogy az eget ellepik a méhek, és sorra leszállnak, hogy megcsókolják őt. Így tudta kibírni másnapig, amikor a napsütésben újra kinyílt.
Egyik este megszólalt a hold, aki ismerte a rózsa magányát:
- Nem unod a várakozást?
- Talán. De folytatnom kell a küzdelmet.
- Miért?
- Mert ha nem nyílok ki, elhervadok.
Amikor úgy érezzük, hogy a magány minden szépséget elpusztít, a túlélés egyetlen módja az, ha nyitottak maradunk.

Szeretném, ha azok közé számláltatnék, akik igazságban éltek, de ha tökéletes is volnék mindenben, akkor sem próbálnék meg a saját igazságomra alapozva élni.

Ha egyszer feltárjuk magunkat valaki előtt, az csak olyan lehet, akiben teljes mértékben megbízunk, akit nagyon közel érzünk magunkhoz. Önmagunk megnyitása az egyik legfontosabb lépés a lelki élet rendezése felé.

Ha a szándékaid tiszták, őszinték, vagyis nincs mit takargatnod, akkor nyílt, egyenes viselkedés lesz a válasz a közeledésedre. Ez a valódi, a megfelelő csatorna az emberek közötti érintkezésben, nem a sok fecsegés.