Mi rosszabb? Elveszíteni valamit, vagy meg sem kapni?

Az idő nem gyógyít, csak tartogatja számodra az átértékelhetőség képességét a fontossági sorrend módosítására.

A pózok elvetése is csak egy póz.

Az emberek úgy nézik a dolgokat, ahogy vannak, és azt kérdezik: miért? Én úgy nézem a dolgokat, ahogy lenniük kellene, és azt kérdezem: miért ne?

A történelem az egyéni életek falában vánszorog, ugyanakkor a nagyobb, az örök erők egy pontba tartanak. Egyszerre mindkettőt nem tarthatod szem előtt.

Az édesvízi halak szempontjából a tó sziget: olyan lakható vízsziget, amelyet barátságtalan szárazföld vesz körül.

Nincs két ember, aki egyformán fogná fel ugyanazt az igazságot.

Nincs semmi, ami az egyetértésnek nagyobb akadálya lenne, mint félig elvont dolgokban a másféle észjárás.

A valóságban egyáltalán nincs cél. A látható cél csupán orientációs pont a horizonton, amely irányt szab utamnak. A valóságban maga az út a cél, a látható cél pedig csak az út vége, amely egyidejűleg egy új út kezdete.

Ha résztvevői vagyunk, tragédia, ha csak nézői, komédia.

Némelyeknek az a dicsőségük vagy érdemük, hogy jól írnak, másoké pedig az, hogy nem írnak.

Nem kell feltétlenül birkának lenned, ha nem akarsz együtt üvölteni a farkasokkal.

Nem értem a világot, - azt hiszem,
nincs célja,... mért is volna? - És ami
értelmet magam képzelek belé:
nem értelem, csak szokott tévedés lesz.

Ha nem azért írunk, mert gondolkodunk, hiába gondolkodunk azért, hogy írjunk.

Nem az énekes szüli a dalt:
a dal szüli énekesét.