A szegények azt gondolják, boldogok lesznek, ha meggazdagodnak. A gazdagok azt gondolják, hogy boldogok lesznek, ha megszabadulnak a gyomorfekélyüktől.

Amíg mások gazdagságért küszködnek, a megvilágosodottak, elégedettek lévén azzal, amijük van, küszködés nélkül birtokolják azt. Elégedettek lévén a kevéssel, olyan gazdagok, mint a királyok. A király pedig koldusszegény, ha a királysága sem elég neki.

De míg te azt hiszed, hogy a tiéden kívül nincs más igazság, vannak emberek, akik másként látják a dolgokat. Ők is hisznek valamiben.

Kitartó fegyelemre és komoly gyakorlásra van szükség, hogy feladjuk mentális szokásainkat, és egy új látásmódot fedezzünk fel.

A dolgokat az eszeddel és a lelkeddel kell felbecsülnöd.

Kevés pénzért nem érdemes hazudni; sok pénzért meg veszélyes.

Ha tisztálkodunk:
eltávolítjuk a koszt
- m á s közelébe.

Periférián lenni, kívül lenni, oldalnézetből vagy alulnézetből látni a világot, a társadalmat, saját életünket, azt is jelenti, hogy az ember sok tekintetben élesebben lát, mint amikor elfogadja a kész sablonokat, bevett nézeteket.

- Hova megyünk?
- Nem tudom - mondta. - Csak úgy megyünk.
- De ez az út nem vezet sehová - mondtam neki.
- Az nem számít.
- Miért, mi számít? - kérdeztem kis szünet után.
- Csak hogy rajta vagyunk.

Lám, az egész élet csupán nézőpont kérdése. A szomorú persze nem lesz ettől vidám, ám ha így nézem, talán később leszek totál neurotikus. Ily módon egy lelket már megmentettem, nemde?

Csaljanak meg inkább, mintsem hogy mindétig résen kelljen állanom a csalókkal szemben.

Azt hinni, hogy a jövő nincs, mert mi még nem ismerjük, annyi, mint azt hinni, hogy egy könyv nincs befejezve, mert mi még nem olvastuk végig.

Baj - kétféle: a mi balszerencsénk és a mások sikere.

A városi kultúra a saját szempontjai, a saját elfogultságai alapján ítél meg másokat, és valójában mindenfajta megítélés, a jónak és rossznak latolgatása, kultúrafüggő dolog. Nagyon kevés olyan érték van, ami minden kultúrában megtalálható. Ezek legtöbbje biológiával kapcsolatos, mint az élet tisztelete, a gyilkosság, kínzás elítélése vagy éppen a szülők tisztelete.

Néha a pokolba kívánom a színjátszást, de aztán rájövök, hogy dolgozhatnék akár egy cipőboltban is. Színésznek lenni mégiscsak menőbb.