A jónak és a rossznak ugyanaz az arca, minden csak attól függ, hogy életünknek melyik pillanatában találkozunk velük.

Választhatok, hogy minek tekintem magam: a világ áldozatának, vagy egy kalandornőnek, aki kincset keres. Az egész csak nézőpont kérdése.

Soha nem lehetek meggyőződve egy tisztán látott pillanat igazságáról, mert minden, ami igazán fontos, mások fejében zajlik le, ahova én nem látok be.

Akármelyik oldaláról nézed a hegyet, mindig másnak fogod látni, pedig ugyanaz a hegy. Minden ilyen, ami a teremtés műve: egyazon Isten más-más arcát mutatja.

A szeretet: ugyanazt a hegyvonulatot nézni különböző szemszögekből.

A jó és a rossz nem két külön világ, hanem ugyanannak a dolognak a két oldala, és tényleg minden csak azon múlik, épp milyen megvilágításból nézed.

Ha egy tányérról levest ettél, az üresen maradó tányérra azt mondod: piszkos; pedig nem tapad rája más mint annak a levesnek maradéka, melyet előbb mint tisztát ettél. A trágya a szoba közepén mocsok, a gabonaföldön éltető-erő. Így van mindennel, ami tisztának, vagy mocskosnak tűnik; semmi sem önmagában jó, vagy rossz, csak a helyzete szerint.

A dolgok fonákját is meg kell nézni. S ha valami égbekiáltóan fontosnak vélt dolog a fonákja felől nézvést nevettetővé válik, még ha keserédes is a kiváltott nevetés, máris tudhatom: az a dolog olyannyira nem fontos, hogy szinte teljesen lényegtelen. Nem is érdemel ennél több energiabefektetést.

A világos látáshoz néha elegendő a nézőpont megváltoztatása.

Megmérheted tudatlanságodat azon, hogy mennyire hiszel igazságtalanságban és sorscsapásban. Amit a hernyó a világ végének tekint, azt a mester pillangónak nevezi.

Minden, amit hallunk, vélemény, nem tény, és minden, amit látunk, nézőpont, nem a valóság.

Értelemmel ítélni annyi, mint Isten nézőpontjából érzékelni a világot.

Ami az egyik embernek őrület, az a másiknak valóság.

Azonnal visszatérünk a normális állapotokhoz, mihelyst bizonyosak leszünk abban, hogy mi is a normális.

Úgy tekints az emberekre,
Hogy a föld se jó, se ferde;
Se gyönyör, se bú tanyája,
Csak magadnak képe, mása.
Ki sohajtoz, ki mulat.
A világ csak - hangulat.