A győztesek soha nem adják fel. Akik feladják, sohasem győznek.

Nem szükséges reménykedni ahhoz, hogy belekezdjünk valamibe, sem sikerrel járni, hogy kitartsunk.

Ha tüdőd és veséd kiszakad,
akkor se add be gyáván derekad!

Az a nagyszerű az emberben, hogy soha nem veszti el a bátorságát és a kedvét; újra és újra kezdi, mert tudja, hogy fontos és érdemes újrakezdenie.

A végsőkig kitartani! Mint a végvári vitézek.

Ádassék tisztelet a fáknak,
akik derékig lángban állnak,
szótlan Jeanne d`Arc-jai a nyárnak.

A viszontagság az a gyémántpor, amivel a mennyország az ékszereit csiszolja.

A siker az állhatatosság, a kitartás és az elszántság függvénye.

A vándorló madár elindul valahonnan, és elindul valahová. Az ősi ösztönök pókhálója abban a pillanatban összeköti az életnek, a földnek, a szívnek és gyomornak ezt a két helyét, s erről letérni éppen úgy nem lehet, mint a vonatnak a sínekről. Elpusztulhat az egész csapat, elpusztulhat minden gólya az utolsóig, de az utolsó, a legutolsó ugyanezt az utat keresi meg, mint ahogy egyik szobából a másikba átmenni csak az ajtón lehet.

S ha rám dől a szittya magasság,
Ha száz átok fogja vérem,
Ha gátat túr föl ezer vakond,
Az Oceánt mégis elérem.

Csak azok az elveszett emberek, akik feladják saját maguk.

Mert a gyávák az élet elvesztését tekintik a legfőbb rossznak, míg a nagy lelkek a legkevesebbre becsülik és inkább ezerszer is eldobnák azt, semhogy kudarcot valljanak és ne érjék el a célt, melyet maguk elé kitűztek.

A valósághoz vezető út nem könnyű. Először is, az ember nem a térképpel együtt született, előbb meg kell rajzolni, ez pedig erőfeszítést kíván. Minél nagyobb erőfeszítés megtételére vagyunk hajlandóak, annál nagyobb és pontosabb térképünk lesz. Ám sokan nem hajlandóak semmilyen erőfeszítésre. Mások befejezik a rajzolást kamaszkoruk végére. Az ő térképük kicsi marad és vázlatos, a világról alkotott képük egyoldalú és félrevezető. Életük delén az emberek rendszerint fölhagynak térképük rajzolásával. Úgy érzik, térképük teljes, világnézetük helyes (sőt: szent és sérthetetlen), és semmi szükségük nincsen újabb értesülésekre. Mintha kifáradtak volna.

Az akaraterő a legjobb barátod, amikor a dolgok jól mennek, azonban az az első barát, aki elhagy, amikor mindenbe belefáradsz.

Négykézláb másztam. Álló Istenem
lenézett rám és nem emelt föl engem.
Ez a szabadság adta értenem,
hogy lesz még erő, lábraállni, bennem.