Szememben nyílsz azóta
szobámba hoz a reggel
távoli esték partján
lecsuksz a két szemeddel.

Ádassék tisztelet a fáknak,
akik derékig lángban állnak,
szótlan Jeanne d`Arc-jai a nyárnak.

Fának születtem. Állva élek.
Nem voltam szeszélye a szélnek.
Levél vagy? Azt kell megtanulni.
Nem szabad, csak fölfelé hullni.

Szerelem
Ha egyik a másikat
Repülni hagyja
De ha zuhan
Fél szárnyát kölcsön adja.