A világ legtöbb fontos dolgát olyan emberek érték el, akik akkor is tovább próbálkoztak, amikor már semmi sem segített.

A zseni húsz százalék inspirációból és nyolcvan százalék perspirációból (izzadságból) tevődik össze.

A lángész egy százalék ihlet és 99 százalék verejték.

A patak és a szikla összecsapásából mindig a patak kerül ki győztesen. Nem az ereje, hanem a kitartása miatt.

A különbség a sikertelen és a sikeres ember között nem feltétlenül a tehetség, hanem a kitartás.

Úgy tanultuk, hogy a tehetség biztosítja a lehetőségeket. Néha viszont úgy tűnik, hogy az erős vágy biztosítja nem csak a lehetőséget, hanem magát a tehetséget is.

Csak aki feladja, az veszít!

A siker jobbára azon múlik, hogy akkor is kitartsunk, amikor mások már feladták.

Keskeny és csúszós volt az ösvény. Az egyik lábam kicsúszott alólam, és letaszította a másikat az útról. De talpra álltam és azt mondtam magamnak: "csak megcsúsztam - nem estem el..."
Mindannyiunkban ott él a felelősségérzet, hogy folytatnunk kell, mindannyiunknak kötelessége, hogy küzdjünk.

Nem akkor nyered el jutalmad, ha belekezdesz valamibe, hanem egyedül és csakis akkor, ha kitartasz mellette.

Nem az dönti el, mire viszed, hogy mikor kezded, hanem az, hogy mikor hagyod abba.

Az élet egyikünk számára sem könnyű, de nincs semmi baj, ha az embernek van kitartása, s főleg önbizalma. Hinnünk kell, hogy tehetségesek vagyunk valamiben, és azt a valamit bármi áron is el kell érnünk.

Íme próbája annak, hogy földi küldetésed véget ért-e már:
ha élsz: még nem.