A valóság próbája, és nem a képzeleté, ha valakit, akiről sokat hallottál, végre megismerhetsz.

Állítólag csak képzelődünk. De én nem értem a csakot.

Az emberi elme olyan csodálatos kreativitással rendelkezik, hogy könnyen meggyőzhetjük saját magunkat is, hogy ez vagy az létezik.

A mi társasági énünk mások elméjének az alkotása. Még az oly egyszerű tény is, amit csak úgy nevezünk, hogy "meglátogatunk valakit, akit ismerünk", részben értelmünknek egy ténye. Annak a lénynek testi látszatát, akit magunk előtt látunk, mindig mi magunk töltjük meg róla alkotott fogalmainkkal s a róla való elképzelésünkben ezeké a fogalmaké a legnagyobb rész. Oly teljesen betöltik az arcot, oly pontosan tapadnak még az orr vonalához is, oly finoman árnyalják még a hangnak a zengését is, mintha ez sem volna más, csak egy átlátszó burok, - hogy ahányszor látjuk ezt az arcot s ahányszor halljuk ezt a hangot, mindig a mi fogalmainkat találjuk meg és hallgatjuk újra.

A képzelet mindig félelmetesebb a valóságnál. Ez a lélektani hadviselés alapja.

A fantázia persze ki tud nyitni minden ajtót: megfordítja a zárban a kulcsot, és bebocsátja a rettegést.

Ha annyi virágom volna, ahányszor eszembe jutottál... örökké a kertemben sétálhatnék.

Mindannyian művészek vagyunk. Van a valóság, és arra rávetítjük a képzeletünket.

Sárkány leszek, tűzokádó,
nem kell nekem avokádó.
Én királylányt reggelizek,
nem is egyet, hanem tizet!

Ez az egész látható világ csupán észrevehetetlen pont a természet dús keblén. Nincs gondolat, amely meg tudná közelíteni. Hiába csigázzuk az elképzeléseinket, tágítjuk ki őket az elképzelhető tereken túlra, csak atomokat szül képzeletünk a dolgok valósága helyett.

Amit kívánunk, arról gyakran elábrándozunk, ami azt jelenti, hogy végül gyakran magunk is igaznak hisszük.

Az elképzelt veszélyhelyzetek mindig rosszabbak, mint a valóságosak.

Bár nekünk, emberi lényeknek fizikai korlátaink vannak, szellemünk szabadon bejárhatja az egész világmindenséget.

A teremtés folyamatos. Minden egyes alkalommal, amikor valaki hosszasan vagy tartósan gondol valamire, egyben teremt is. Egészen bizonyos, hogy gondolatai nyomán előbb-utóbb megvalósul valami.

Ha a valóságom nem olyan izgalmas, mint a fantáziám, akkor ezért én vagyok felelős.