Az emberek szeretnek szörnyeket és szörnyűségeket kitalálni, mert akkor ők maguk kevésbé tűnnek szörnyűnek.
Minden mesében van egy csepp igazság.
A lélek számára az az egyik legnagyobb teher, ha a valóság utoléri a képzeletet. Persze ugyanilyen teher lehet, ha meg se közelíti.
Ez különbözteti meg a valóságot a fikciótól. A fikcióban nincs véletlen.
A jövő nem egy hely, ahová tartunk: él már a jelenben is, a fejünkben, gondolatként. A jövőt mi hozzuk létre, de közben máris alakít bennünket. A jövő a jelenünket formáló fantáziavilág.
A képzelet sokkal feljebb való, mint a valóság.
Még ha nem is ismerjük a szerelmet a maga valóságában, nem hazudok, ha azt mondom, hogy a szív tudja, milyen, méghozzá a képzelettel való szoros kapcsolatának köszönhetően. A képzelet a szerető legjobb barátja, legyen szó valós vagy képzelt szerelemről. A képzeletében az ember a saját életének szerzője lehet, míg a valóságban másnak is van beleszólása.
Bizonyos dolgok az életben pontosan olyanok, ahogy elképzeljük.
Minden pillanatban ott egy láthatatlan világ - erkélyek mögött, kívül az emlékezeten, ahová nem ér el az értelem.
Rendkívüli dolog, hogy egy szempillantás alatt mennyi minden villan fel az ember agyában. Nem kell kigondolni, minden magától jön.
Ez a lényege a festésnek. Olyannak képzelheti közben az ember a világot, amilyen szeretné, hogy legyen.
Amikor olvasol, a saját képeidet, a saját filmedet alkotod meg a fejedben.
A képzelet erős ló, jó messzire elviszi az embert.
A képzelet arra való, hogy a meglepetésektől védjen.
A képzelet megvéd a csalódástól, a félelem az ijedségtől.