Hívebb az őszinte kétely,
Hidd el, mint a félszívű hit.

Ha annyi virágom volna, ahányszor eszembe jutottál... örökké a kertemben sétálhatnék.

A remény mosolyogva lépi át az új év küszöbét, miközben azt suttogja: "ez az év boldogabb lesz".

A hatalom elfeledi a haldokló királyt.

Untat várni, elmúlni csiszolatlan
rozsdállva és nem munkában ragyogni!
Csak lenni: még nem élet. Ezer élet
együtt se volna sok, és hogy fogy ez
az egy is...

Az álmok igazak, míg tartanak, s vajon nem álomban élünk-e mind?

Mély bánat volt az, mely emberivé lágyította szívemet.

A jó házasságban nincs egyenlőtlen és egyenlő. Mindkét fél hiányt tölt be a másikban, mindkettő gondolatot ad a gondolatnak, célt a célnak, akaratot az akaratnak, s így gazdagodnak ők. Egy lélek és egy test. Együtt dobbanó szív: egy élet.

Sok titok van még; és bár nem vagyunk
az az erő, mely egykor eget és
földet rázott: vagyunk, ami vagyunk;
sors és idő gyengíthetett, de hős
szivünk együtt ver s kemény hite, hogy
küzd, keres, talál s nem hagyja magát.

Jobb szeretni és elpusztulni, mint soha meg nem ismerni a szerelmet.

A létezés még nem élet.