Az igazság olyan, mint a gabonakörök. Senki sem tudja, hogy mik azok, és az emberek többségét nem is érdekli. Azt a néhány alakot, akik foglalkoznak vele, természetesen bosszantja, hogy nem tudni, miként kerültek oda, és ők valamiért azt hiszik, hogy ez fontos.

Az emberi agy nagyon-nagyon okos, de manipulálható, ám mindig van belül egy hang, ami az igazságot képviseli. Már ha képes vagy meghallani.

Nos rajta, vedd le bölcsességed szájkosarát.

Nem az igazság birtokolása termékenyíti meg és teszi boldoggá a kutatót, hanem a sikeres kutatás az igazság után.

Semmi nem tud olyan erősen, tisztán megszólalni, mint az emberi hang, föltéve, ha az igazat mondja. Az átszúr minden rétegen.

Vannak helyzetek, amikből nagyon könnyen ki lehet jönni egy őszinte válasszal.

Akit kínoznak, mindent bevall, amit kínzói követelnek tőle, de az igazságra nem derül fény.

Az igazság nem mindenkinek jelenti ugyanazt. Általában a többség akarata szerinti igazság szokott dominálni. A jog a jó és a méltányos közötti művészet.

Az igazságot nem keresni, hanem szerezni kell.

Az igazság apró morzsákból áll, és annyi van
belőlük, mint égen a csillag.

Az igazság rajtunk kívül létezik, és semmi köze hozzánk. Teljesen mindegy, hogy ismerjük-e, mert soha nem lehetünk teljesen biztosak benne, hogy valóban megismertük.

Az igazság csupán a mi fantazmagóriánk. Egyetlen szó. Egy erkölcsi mankó, melyre mindig rátámaszkodhatunk, ha szimulálunk. Bálvány, ami elé letérdelünk, de közben minden egyes alkalommal be akarjuk csapni. Alkalmazkodni tanítjuk, hogy legyen hajlékony, és ha így sem felel meg nekünk, akkor megtagadjuk, vagy tudomást sem veszünk róla.

Álmokra vágyunk, pedig az igazság az igazi kincs.

Csak az igazságban lakozhat szépség.

Az igazságból legenda lesz és mítosz.