Az igazság mindig győzedelmeskedik. Feltéve, hogy van mögötte kemény munka, kitartás, hihetetlen mennyiségű pénz, fenyegetés, átverés, zsarolás, és valaki, aki az egészet irányítja, és van ideje meg kedve ahhoz, hogy foglalkozzon a dologgal.
Mindenkinek megvan a maga igazsága, ami egy cseppet sem baj, sőt így természetes, ez a szabadságunk kulcsa. A bajok azzal kezdődnek, mikor a saját igazságunkra azt hisszük, hogy az az egész világra érvényes.
Sarkítva van minden, amit gondolatokba lehet formálni és szavakban kimondani, és minden sarkított féligazság nélkülözi a teljességet, a kerekséget, az egységet.
Jobb nem tudni a rút igazságot, csak úgy tenni, mintha nem is létezne? Vagy jobb szembenézni vele, még ha olyan terhet is jelent, amit életünk végéig cipelhetünk?
A teljes, a fele- és negyedrészbeni tévedések bajosan, fáradságosan korrigálhatók és észlelhetők, hasonképpen nehéz az igazságukat is oda tenni, ahová való.