Az igazságokat sokszor kell ismételni, mert a tévedéseket is sokszor ismétlik.
Az igazság felszabadít. Mert végre az lehetsz, aki vagy.
Mindenkinek annyit kell tudni, amennyit képes befogadni.
Az összetartás néha több igazságot tartalmaz, mint maga az igazság.
Az igazság mindig győzedelmeskedik. Feltéve, hogy van mögötte kemény munka, kitartás, hihetetlen mennyiségű pénz, fenyegetés, átverés, zsarolás, és valaki, aki az egészet irányítja, és van ideje meg kedve ahhoz, hogy foglalkozzon a dologgal.
Az igazságban az a furcsa, hogy a felismeréseinket megelőző és a belőlük fakadó érzelmeink soha nem állnak egyensúlyban. Még az igazság sem tökéletes.
Mindenkinek megvan a maga igazsága, ami egy cseppet sem baj, sőt így természetes, ez a szabadságunk kulcsa. A bajok azzal kezdődnek, mikor a saját igazságunkra azt hisszük, hogy az az egész világra érvényes.
Néha jobb a hasznos önáltatás, mint a haszontalan igazság.
Néha még a fikció szerelmeseit is csak az igazság elégíti ki.
Sarkítva van minden, amit gondolatokba lehet formálni és szavakban kimondani, és minden sarkított féligazság nélkülözi a teljességet, a kerekséget, az egységet.
Minden kiválóság alapja az igazság.
Az igazság kevés szóba is belefér. Aki hosszan beszél, sokat hazudik.
Az igazságnál nincs fontosabb. Minden, amit csinálok, minden, aminek itt, a Földöntúlban helyet adunk, az igazság keresésének valamely formája.
Jobb nem tudni a rút igazságot, csak úgy tenni, mintha nem is létezne? Vagy jobb szembenézni vele, még ha olyan terhet is jelent, amit életünk végéig cipelhetünk?
A teljes, a fele- és negyedrészbeni tévedések bajosan, fáradságosan korrigálhatók és észlelhetők, hasonképpen nehéz az igazságukat is oda tenni, ahová való.