Az emlékek könnyen átverhetik az embert - mutathatják a múltat jobbnak és rosszabbnak is annál, amilyen valójában volt.
Mennyi szép remény, és mind hamvába hol,
Mennyi büszke tervünk, mind dugába dőlt,
Mennyi butaságot hord hátán a föld,
Mindnyájunk úrnője, a halál tudja jól.
Van, ki untig játszik, táncol és dalol,
Van, ki tehetséget művészetbe tölt,
Van, ki szívszándékra szép álarcot ölt,
Van, ki e világot megvetve szónokol.
Hív ábrándok, eszmék, gondok tára vár,
Természettől szülten ezerarcúan
Tévelygünk e kusza, rövid életen,
Hisz itt, a földön minden gyorsan elsuhan,
És nem kísér soká a jószerencse sem.
Egy marad örökké, mindig: a halál.
Csak akkor igazi a győzelem, ha teljes.
A hatalom a legerősebb kábítószer.
Egy háború megnyeréséhez néha nem elég a puszta logika. A szerencse is közrejátszik.
Jobb, ha a bűnös él és vezekel, mint ha meghal, és megmenekül a bűnhődés fájdalmától.
A szerelem okozta szenvedés a kor előrehaladtával nem enyhül.
Egy egyszerű férfi hogyan tudná valaha is kiismerni egy női lélek szövevényes útvesztőit?
Úgy hittem, hogy az élet mikéntjét kutatom, de mindvégig csak a halálról tanultam.
Az igazságból legenda lesz és mítosz.
Még a zsarnokok sem képesek úgy uralkodni, hogy az emberek megtagadják az engedelmességet.
Semmi sem igaz, de minden lehetséges!