Nem osztom azt a tételt, hogy "minden igaz, és mindennek az ellenkezője is". Bölcseletileg talán bizonyítható ez az álláspont, de a gyakorlatban a gyáva és tanácstalan emberek védekeznek vele.

Az őszinték az igazság dicséretét zengik, de arról nem beszélnek, hogy mi az ára.

Nem védem magam, mert az igazat akarom, s aki az igazságot keresi, csak önmagában kezdheti a keresést.

Az igazságot sosem kell megköszönnöd.

Nem érdemes hinni megrendíthetetlen és egyetemes igazságokban az életről, mert az embert nagyon könnyen befolyásolják azok a szűk körök, ahová tartozik.

Két látszólag ellentmondó elképzelés egyaránt tartalmazhatja az igazság egy-egy aspektusát.

Az ember két okból mondja meg meg az igazat egy másik embernek: amikor ki akarja adni magából azt, aminek terhét képtelen tovább cipelni, vagy azért, hogy történetük ne vesszen el velük.

Amit az igazság el tud pusztítani, azt el is kell.

Ha nem is hangoztatjuk, mindig abban reménykedünk, hogy igazság tétetik.

A részeg ember nem hazudik. Amit az ember már gurgulázós hangon mond ki, az úgy is van.

Hányszor jártam közel az igazsághoz! Ott volt az orrom előtt, és mégsem vettem észre. Mert elfordítottam a fejem.

Ami igaz, bizony igaz, még akkor is, ha egy bolond szájából halljuk.

Még az igazságot sem tisztelik, ahol nincs igazság-színe.

A felnőttek az igazi ellenség, és nem a többi hadtest. Nem mondják el nekünk az igazat.

Egy diktatúrában az igazság soha nem abszolút.