Háború idején az első áldozat mindig az igazság.

Több szépség van az igazságban, akármilyen szörnyű szépség is. A város kapujánál lézengő mesemondók elcsavarják a valóságot, és elkendőzik az életet, hogy megszépítsék a lusták, az ostobák, a gyengék szemében. De ez csak növeli gyengeségüket, és nem tanítja őket semmire, nem gyógyít semmit, és nem emeli fel a szíveket a magasba.

Ki tehet róla, hogy porszemként kaptuk az életünket is, az egyetlent? Ki rendelte vajon, hogy a porszem igazsága nélkül értelmetlenné válik az egyetemes jog és igazság is, amelyet nem keresnünk kellene, hajszolni, mint gyermek a szivárványt, hanem ott kellene lennie mindenütt, ahol meghirdették?

A rózsa léte a gyökereitől meg a tüskéitől függ, a hangya létét a meg nem változtatható boly szabja meg - a vakond azonban vakon megy a maga választotta úton, és érzi, hogy az igazság és a szabadság nem más, mint a lélek állásfoglalása.

Könnyebb az igazságot felismerni, mint elismertetni.

Az igazság az, amit a legnehezebb kimondani, és a legfájóbb meghallgatni.

Semmi sem győz meg, csak az igazság, semmi sem ment meg, csak a szeretet.

Az igazságot nehéz elviselni.

A mindenáron való igazság keresése oly szenvedély, amely semmit sem kímél, s amely előtt semmi meg nem állhat.

Az idő értékes, de az igazság értékesebb, mint az idő.

A válogatott hazugságok épp annyira a segítségünkre lehetnek, mint az igazság.

A tények nem hisznek a teóriákban.

Az igazságot csak egymaga keresheti az ember, és csak úgy, ha szakít mindenkivel, aki elégtelenül szereti.

Mindenkinek megvan a maga igazsága.

Sohasem volt olyan igazság, amelynek szárnyai alatt mindenki egyformán melengethette volna életét.