Azt játsszák, hogy semmi sem dobja fel őket, semmi sem hatja meg. S végül ez a semmi birtokba veszi őket.

Aki megtanul mosolyogni akkor, amikor a tudatlan ember sír vagy átkozódik, aki megsiratja azokat, akik részeg mámorukban és más kárán nevetnek, az átégett a próbákon, amelyek a végső beavatásra érlelnek.

A szívet azért rejtette el az Isten, hogy senki se lássa.

Az emberi dolgokat nem lehet idő előtt befejezni, de befejezetlenül hagyni sem lehet... az emberek között van valamilyen rend és rendtartás, mely elől nem lehet megszökni... sokkal nehezebb egy érzésből, melyet nem intéztünk el, idő előtt elmenekülni, mint az ólomkamrákból, éjjel, kötélhágcsón!

Az az ember, akinek a szíve nem változott, senki másnak a szívét nem fogja megváltoztatni.

Érzéseinket nem szabad szégyellni akkor sem, ha méltatlanra pazaroljuk.

Mit ér, ha nagy vagy,
gigászi nagy,
ha birodalmak
császára vagy,
de bús szívedben
örök a fagy?

A szív erősebb az észnél! Azért, mert széppé teszi azt, amink van, visszaadja, amit elvesztettünk, és megajándékoz azzal, ami eddig nem volt a miénk.

Vannak dolgok, melyeket csak az érez, kinek esze, s vannak olyanok, melyeket csak az ért, kinek szíve van.

A szív mindarra tökéletesen alkalmatlan, aminek sikere számításokon alapul.

Az ember sorsa a szívétől függ, mert mindennek lehet parancsolni, csak a szívnek nem.

Lelki nyugalmunknak négy zavarója van: a vágy, az öröm, a szomorúság és a félelem.

Néha a szív minden bölcsnél bölcsebbnek bizonyul.

Szenvedélyeink olyanok, mint a vulkánok: állandóan morajlanak, de csak időközönként törnek ki.

Érzékeink időleges lázadását el kell viselni, mint az élet nagy megpróbáltatásainak egyikét.