A hosszú élet titka, hogy az ember nem rohan a dolgok elébe, és mindent alaposan kiélvez.

Az volna jó:
nem tekingetni többé sem előre,
sem hátra. Élni az örök jelen
épületében, múltat és jövőt nem
ismerve, s a pillanat végtelen
tágasságát élvezni.

- Nyugalomra van szükségem.
- Az élet helyett?

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én hívatlanul jöttem a világra, én, kérem, egy szóval se mondtam, hogy ide akarok jönni erre a parányi bolygóra embernek. És alighogy idejöttem, éppen hogy széjjelnéztem ebben a "csodák világában", hamarosan kirúgnak, ijesztő kíméletlenséggel, amit úgy hívnak, hogy halál. Hát ez, valljuk be, elég ízléstelen viselkedés a sors részéről. De hát mit tegyünk. Amíg itt voltam hívatlanul, és a legkellemetlenebbül ki leszek rúgva belőle, legalább körülnézek, mi volt szép, mi volt izgalmas, mi volt fantasztikus.

Nem akarok semmire emlékezni,
csak arra, ami ezután lesz, ami ezután lehet.
Fejet hajtok jövendő létem előtt,
mert az még nem én vagyok, az még a mindenség maga.

A halál elkerülhetetlen, élj meg minden napot úgy, mintha az utolsó lenne.

Maradj a jelen pillanat egyszerűségében. Fel kell hagynod a haszontalan gondokkal, a múlton való rágódással, a jövő elé sietéssel. Vagyis szabadulj meg a "már nincs" és a "még nincs" irrealitásaitól. Élj az egyetlen realitásban, a "most"-ban.

Élni szeretnék, élni,
fészkembe hazatérni,
lesni a naplementét,
vetkőző párom keblét,
s úgy ölelni, hogy benne
Ő is örömét lelje,
élni, vágyban lobogva,
vénen is mosolyogva,
élni, emberként, szépen,
s meghalni hóesésben.

A múlt már csak ilyen. Elmúlt. Vége. Nincs értelme újraélni. Inkább a jelenre összpontosítanék, a mostra, erre a pillanatra.

És én azt mondtam egyszer: élj!
vagyis: szeress, csókolj, ölelj -
figyelj, tapints és nézz körül,
álmodj! mivel a sír közel.

A most, a mai nap jelenlegi pillanata soha többé nem fog megismétlődni az életemben. Az csak most van, soha többé nem lesz. Ha az életemnek ebbe a jelen pillanatába nem teszek bele mindent, amiben hiszek, vagy nem mondom ki azt, amit érzek, akkor ez a pillanat frusztrált pillanat lesz az életemben.

Élj hát, higgy nekem, és ne várd a holnapot:
rózsa az ifjuság, élvezd, amíg virágzik!

Minden nap az jelenti, hogy újabb huszonnégy órányi lehetőséged van. Minden nap azt jelenti, hogy megint megtörténhet bármi. A pillanatnak élsz, és meghalhatsz egy szempillantás alatt, ezért aztán épp elég, ha egyszerre csak egy nappal törődsz.

Aki az adott perc vagy óra örömét nem tudja fenékig üríteni, mert ahelyett, hogy a kínálkozó szépségben merülne el, a jövőtől fél vagy a múlton kesereg, az sohasem lesz maradéktalanul boldog.

A perc, ami még nem volt soha,
az a miénk. - Hát nem csalunk,
hogy élünk, és hogy álmodunk,
megöregszünk és meghalunk?