Egy kapcsolatban mindig két ember van, akik hibáznak és felelnek a hibáikért.

- Nyugalomra van szükségem.
- Az élet helyett?

Legalább a saját szabályait tartsa be az ember! A törvények azért vannak, hogy megszegjük őket, de nem a saját szabályainkat!

Az ember kívülről is szemlélheti a saját életét, és csodálkozhat azon, hogyan alakultak a dolgok, és milyen hibákat követett el. Igen, ez lehetséges. Kicsit eltávolodni jó, ajánlatos. Végleg, teljesen elmenni viszont veszélyes, és nem tanácsos.

Soha nem szabad megpróbálni kijavítani valamit, ami már tökéletes.

Ha elveszítjük egymást szem elől, te csak maradj ott, ahol vagy, én majd megtalállak, mert ha mindketten egymást keresve ide-oda bolyongunk, akkor elkerüljük egymást, és soha nem találkozunk. - Valakinek tehát mindig ott kell maradnia, ahol a dolgok történnek, valakinek ott kell várnia, különben soha többé nem fognak találkozni. Hol is találkozhatnának máshol?!

A csend varázslatos és kellemes és olyan valószerűtlen. És még ha az élet nem is tartóztatható fel, néha elcsendesedik, és olyankor úgy néz ki, mintha megállna, mintha szünetet tartana. És ezekben a pillanatokban az ember úgy látja a saját életét, mintha távcsövön keresztül nézné. Attól függően, hogyan tartja a kezében, átfogó képet kaphat, vagy éppen az apró részletekbe tekinthet bele. És csodálkozhat. Vagy kétségbeeshet. Fellélegezhet. Gratulálhat magának. Minden lehetséges.